Mellár Dávid Tükörbe (Duna-parton VI.) című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Már megint rohanásban országok között. Itt is Duna, ott is Duna tükröződik a napfényben. Baudelaire-t idézgetem magamban betegen, fáradtan. A francia meglátta azt, amit valószínűleg már sokan és sokszor. De nem tudták vagy nem akarták így beléfogalmazni a világba, hogy minden fejlődésbe vetett hitünkkel, az érzékek és örömök egyre gazdagabb és tökéletesebb megismerése és megélése által ugyanakkora mélységeket és szenvedéseket is magunkkal rántunk.
Semmi meglepő nincs ebben a dualista világérzékelésben, ahogy a határtalan kíváncsiságunk is velejéig mi magunk vagyunk. Közben a vonatablakon keresztül tükröződöm rá a párkányi állomás épületére. Eszembe jut, hogy ha minden jól megy, akkor Musk ketamin-túladagolásban fog meghalni, minél előbb. Miért gondolok ilyet? Egyáltalán, hogy jut eszembe ez a hülye, miközben majd meghalok a fáradtságtól betegen? Kirohanok a mosdóba, nekinyomom a hideg vízzel lefröcskölt fejem a tükörnek. „Miközben feltalájuk az internetet, a repülőgépet, nem gondolunk a vírusokra, álhírekre” – olvasom a tükörre firkálva, alatta: #FakeNewsAgency:)) Mert attól, ugye, nem látjuk meg magunkat, hogy félrefésüljük a hajunkat vagy plasztikáztatunk. Ugye, ugye? Attól még a drága vodka és a stresszel teli szorongások belülről emésztik a sejtjeinket.
Aki még mindig gyufával gyújtja meg a cigarettáját, az ne akarjon beleszólni a világ dolgaiba – szidott le valakit egy öreg az állomáson. Először a saját, aztán a társadalmi traumák. Persze, ha így működne a világ, akkor Elonk Musk és Donald Trump sem az lenne, aki. Másként tükröződhetnénk a világban, emberek és gépek tekintetében egyaránt.
A ló hiába néz tükörbe. Mindenki azt látja, amit belegondol."