Helyszín: LIMES Galéria, Komárom (Ferencesek utcája 84. - Františkánov 84)
Időpont: 2026. szeptember 12 – október 10.
Kiállító művészek: Csapó Júlia, Papp Ida Zsuzsanna, Szilák Andrea, Zsigrai Eszter
Kurátor: Fábián Luca
1763-ban Mária Terézia elrendelte a Habsburg Birodalom felmérését. Ugyanebben az évben a földfelszín Komáromnál megrepedt.
A Péter-Pál napi háromnapos vásár harmadik reggelén a főutca köve megnyílt, és a talaj alól kénes szagot erjesztő füstfelhők bukkantak elő. A talaj húsz napig rengett, hatvanhárom ember elhunyt és a város összes temploma összedőlt. Tíz év sem telt ekkor még a nagy lisszaboni földrengés óta, amelynek hatalmas pusztítása Voltaire-t a Candide (1759) megírására és a leibnitz-i optimizmus megkérdőjelezésére sarkallta. A természeti csapás következtében vélhetően a helybéli ember is újragondolta korábban kivételesnek ítélt pozícióját és feltette a kérdést: ha ilyen oknélküli katasztrófák sújthatnak le ránk, tényleg ez volna minden világok legjobbika?
Komárom városa tapasztalta meg a Kárpát-medencében mért valaha legnagyobb földrengést, amelynek következtében a Limes Galéria tere, az egykori katonatemplom is megsérült. A tér, amelyben ma kiállításokat építünk tehát szakrális és történeti jelentőségű, magában őrzi nemcsak az egykori orgona és énekszó, hanem a kőomlás és könyörgés hangjait is. A kiállítás olyan új műalkotásokat mutat be, amelyek mindenekelőtt a térben megbúvó jelentéseket ragadják meg visszautalva az egykori földrengés valóságára és az emberek által hozzá kötött misztikus és spirituális magyarázatokra. A kiállítás, miközben kihangsúlyozza a földrengéssel foglalkozó tudományos munkák gazdag líraiságát, így újra is értelmezi a helyi népi kultúra földrengés-rituáléit. Ugyanakkor egészen távoli, személyes és asszociatív perspektívából is megvizsgálja azt, hogy mit is jelenthet nekünk Közép-Európában egy természeti katasztrófa, amely már a racionalizmus korában zajlott le, ugyanakkor a reá adott emberi reakciók a vallásos és spirituális világmagyarázatok tartós jelenlétére utalnak.
Szöveg: Fábián Luca
