2023. június 21., szerda
A balatonfüredi műfordító szeminárium második napján a cseh fordítók voltak műsoron. A magyar irodalmi művek cseh nyelvre tolmácsolói közül jelen volt Robert Svoboda - munkájának elismertségét a legrangosabb díjak jelzik (Jungmann-díj, Magnezia litera). Jelenleg Robert Svoboda a legaktívabb, aki magyar nyelvű irodalmat fordít – az utolsó három évben Mándy Iván, Szvoren Edina, Esterházy Péter, Spiró György, Izsó Zita, Varró Dániel, Elekes Dóra könyvei az ő fordításában jelentek meg a cseh könyvpiacon. A beszélgetésben továbbá részt vettek Balázs Andrea és Marta Pató műfordítók, egyetemi oktatók.
Délelőtt, folytatva a lengyel nap egyik témáját, az egyik kérdés az volt, hogy milyen magyar szerzőket ismernek általánosan külföldön. A cseh tankönyvekben hagyományosan Petőfi Sándor, újabban inkább Örkény István szerepel. A cseh könyvesboltok beszámolói alapján az elmúlt húsz évben „a hét legjobban eladott művek” szerzői között leggyakrabban két név, Márai Sándor és Kertész Imre szerepel. Robert Svoboda Spiró Györgyről beszélt, aki iránt a ’90-es években kiadott műveit követő szünet után az utóbbi időben ismét érdeklődés mutatkozott. Az utóbbi néhány évben már a harmadik Spiró regényt fordítja különböző kiadóknak.
Megemlékeztünk a cseh fordításirodalom legendás alakjairól, különösen Dana Gálová és Anna Valentová jelentőségéről, ám az ő életművük sajnos az utóbbi években lezárult. Ezért is volna fontos az utánpótlás nevelése. Ennek jegyében Balázs Andrea értékelte Csoma Borbála erőfeszítéseit, aki a Liszt Ferenc Intézet munkatársainak közreműködésével prágai magyar családok gyermekeinek nyelvi-, irodalmi és művészeti oktatási programjaiban vesz részt. A foglalkozások eredményeként a mai gyermekek köréből kitűnő fordítók generációja nőhet ki.
A beszélgetés a továbbiakban az első napon felvetett témákat követte, a konkrét fordítói stratégiák felé fordult. Kappanyos András előző napi előadása adta az ihletet, hogy megvizsgáljuk Esterházy Péter Harmonia Caelestis című művének 59. mondatát: a cseh (Svoboda Róbert), szlovák (Deák Renáta) és lengyel (Tereza Worowska) fordítást elemeztük. A figyelem középpontjába olyan kérdések kerültek, hogy például a különböző fordítók hogyan oldják meg a különböző nyelvi rétegek differenciált átültetését. Elsősorban a megszólítások és a korábban a szépirodalmi nyelvben tabunak számító kifejezések kerültek terítékre. Érdekes volt látni, hogy mindez hogyan jelenik meg a három nyelvben a fordítói stratégiák különbségeinek megfelelően. Érdekes vita alakult a tulajdonnevek „honosítása” kapcsán, hogy például mikor érdemes utcanevet, illetve egy valós városnegyed nevét eredeti formában hagyni, és mikor érdemes inkább a regény fiktív térbeli koordinátájaként fordítani. Balázs Andrea e kapcsán részletesebben beszélt a legkedvencebb fordításáról, Alena Ježková Prágai legendák című könyvéről.
A délutáni program keretében a prágai Plav folyóirat az idei áprilisi, szlovák-magyar tematikájú számát mutatta be. A szám, melynek címe Határ/Hranica Závada Pál, Grendel Lajos, Dobos László, N. Tóth Anikó, Tompa Andrea, Dragomán György és több szlovák és magyar író művének részletét mutatja be Temesi Petra, Alžběta Vaculíková, Tomáš Vašut, Simona Kolmanová és Robert Svoboda fordításában. További érdekesség a Závada Pállal folyatott beszélgetés (Gál Adél), illetve a prágai egyetemen oktató irodalmár, Gál Jenő tanulmánya. A Plav folyóirat kapcsán beszélgettünk a fordított művek publikálási lehetőségeiről, különösen azokról a folyóiratokról, amelyek - minőségi irodalmi - kiadói háttérrel rendelkeznek (Protimluv, Host), illetve irodalmi fesztiválokhoz kapcsolódnak (Větrné mlýny - MAČ, Protimluv - Protimluvfest, Baobab - Tabook).
A késő délutáni beszélgetésen Magdalena Garbacik-Bałakowicz mutatta be a cseh nyelven megjelent tanulmánykötetét Márai Sándorról. A könyv egyedülálló, miután egy magyar íróra fókuszáló cseh monográfia csak ritkán jelenik meg. Azért is értékes a cseh olvasó / kiadó / szerkesztő / kutató számára, mert azokkal a regényekkel is foglalkozik, amelyeket még nem fordítottak le cseh nyelvre, noha a kutatás alapvetően a háború utáni műveket tárgyalja. A kutató hangsúlyozta, hogy Márai sikere valóban nem véletlen vagy félreértés eredménye, miután a népszerűsége nemcsak Nyugat-Európára korlátozódik, hanem Dél-Amerikára is jellemző. Deák Renáta szerint, aki Márai Sándor fordítói közé tartozik, a kortárs olvasó számára Márai életműve és szemlélete talán azért is fontos, mert biztonságérzetet nyújt a bizonytalanként érzékelt, „folyékony“ világunkban.
Pató Attila fordítása