Maros Diána Érettségi? Ne is álmodj róla! című naplórészlete a Vasárnapban jelent meg. Teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.
"Valaha réges-régen, amikor még nem voltak gyerekeim, úgy képzeltem, ha majd lesznek, én mint művészettel táplálkozó ember majd szépen átadok nekik mindent, ami engem boldogít. Felfedem előttük a világ szépségeit, hogy velem együtt lelkesedjenek értük. Közösen fogunk zenélni, családi együttest alapítunk. Együtt fogunk olvasni, s nemcsak prózát, verseket is. Karöltve gyönyörködünk majd a szavak zenéjében. Együtt járjuk majd a világot, s csodáljuk az építészet nagy remekeit. A gyerekeimből, ha felnőnek, klasszikus műveltségű, a magyar és szlovák irodalmat behatóan ismerő, művészettörténetben és zenében jártas polgárok lesznek. Aztán született három gyerekem.
Elég hamar észrevettem, hogy ez az egész egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt én elképzeltem. Drága elsőszülöttem, Sebőke már zsenge kisgyermekkorában kinyilvánította, hogy neki bizony egészen más elképzelése van az élet szépségeiről, mint nekem. Óvodás korában, amikor beírattam zenei szakkörre, ő volt az egyetlen, aki éneklés helyett rendszeresen az asztalok alatt mászkálva tesztelte a szakkörvezető idegrendszerét. Később a zongorával próbálkoztunk. Egész ügyes volt, de csak akkor gyakorolt, ha ott ültem mellette. Hat évig bírtam. Azóta egyszer sem ült oda a hangszerhez."