Az elmúlt tanév második szemeszterét tudományos szabadságon töltöttem, amelyet arra használtam fel, hogy befejezzem a könyvemet. Ez a munka egyszerre volt időigényes és magányos. Ezért októberben örömmel és rég nem érzett lelkesedéssel tértem vissza a hallgatókkal való munkához. A könyv, bár lényegében elkészült, még mindig igényel némi munkát. Az utóbbi hetek tehát váltakozva telnek a kézirat javításával és az órák megtartásával.
Közben két konferencián is részt vettem – Balatonfüreden, Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, valamint Szófiában, Bulgáriában, ahol többek között a külföldi hungarológiai tanszékek jövőjéről beszélgettünk. Emellett visszatértem karunk folyóiratának, az Acta Philologica-nak a szerkesztőségébe, ahol a főszerkesztő-helyettesi feladatokat látom el. Lassan lezárjuk a decemberi számot, és meg kellett terveznünk a következő dossier-k, azaz tematikus blokkok témáit is, amelyek a varia rovattal együtt minden szám gerincét alkotják.
Intenzíven dolgoztunk továbbá a honlapunk frissítésén is, hogy megfeleljünk azon nemzetközi adatbázisok követelményeinek, amelyekbe a közeljövőben szeretnénk bekerülni.
Az utóbbi időben tehát valóban sok dolgom volt. Éppen ezért annál szívesebben veszek részt jövő héten a Central fordítóműhelyen, amelyet idén a csehországi Prágában rendezünk meg. A programot a Varsói Egyetem képviseletében koordinálom, amely már évek óta részt vesz benne olyan egyetemek mellett, mint a Bécsi Egyetem, a Berlini Humboldt Egyetem, az ELTE és a Prágai Károly Egyetem. Az idei téma különösen ígéretesnek tűnik, hiszen arról fogunk gondolkodni, miként változik a mai transzlatológia a mesterséges intelligencia megjelenésével, amely – tetszik, nem tetszik – egyre gyakrabban jelenik meg a szépirodalmi fordítások területén is.