Macsovszky Péter Tovább (Abacus+, 2026) című regényéről Vályi Horváth Erika írt a Zsiráfon. A kritika teljes terjedelemben a Zsiráf online felületén olvasható.
A kötet megrendelhető az Abacus+, illetve a Líra honlapján is: https://abacusplus.eu/products/tovabb; https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/tovabb-1.
"Macsovszky Péter Tovább (Abacus+, 2026) című regényének középpontjában egy különös figura, Ferenc lovag áll. Már az első oldalak után világossá válik, hogy ez a lovag nem a klasszikus lovagi hagyomány világából lép elénk. Nincsenek tornák, hősi csaták, sem diadalmas visszatérések. A lovag itt inkább egy létezésállapot, egy folyton mozgásban lévő alak, aki saját történetében is átmeneti státuszban marad. Olyan figura, aki úton van, és talán éppen az út az egyetlen stabil pont az életében.
A regény kezdete már önmagában jelzi ezt a különös létállapotot. A narrátor egyszerű, szinte játékos gesztussal újraindítja hősének történetét, Ferenc lovag meghal, majd az elbeszélő feltámasztja, hogy lovaggá üthesse.
„Ferenc lovagunk annak ellenére, hogy ötvenöt éves korában meghal, mégis tovább él. Nem az emlékezetemben, hanem igazándiból. Mert föltámasztottam.” (46.)
Ez a mondat egyszerre ironikus és programadó. A narrátor nyíltan vállalja a fikció teremtő gesztusát, miközben a hős létezése az elbeszélés terében folytatódik. Ferenc lovag így egyszerre válik emberré és irodalmi konstrukcióvá, olyan figurává, akinek története nem lineárisan kibomló életút, inkább egy gondolati tér, amelyben emlékek, reflexiók és epizódok találkoznak.
Ha a figurát a jungi személyiségfejlődés perspektívájából szemléljük, a lovag különösen érdekes archetípusként jelenik meg. Jung rendszerében a király az integrált, stabil férfiminőség szimbóluma, azé az állapoté, amelyben a személyiség már megtalálta a saját középpontját. A lovag ezzel szemben az átmenet alakja, azé az emberé, aki már elindult az önismeret útján, de még nem érkezett meg. Macsovszky hőse pontosan ebben az állapotban létezik. Vándorlása egyszerre földrajzi és belső utazás, amelynek irányát gyakran inkább a kérdések, mint a válaszok határozzák meg.
A regény több pontján maga a szöveg is reflektál erre a sajátos lovagi létre. A lovag itt nem birtokos és nem uralkodó, inkább mozgásban lévő tudat, aki még akkor is vándor marad, amikor látszólag megáll."
