Lukács Flóra Csehy Zoltán születésnapjára írt verse az Irodalmi Szemle “Csehy Zoltán 50”-számában jelent meg. Teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle online felületén olvasható.
Madarak
Csehy Zoltánnak
Átfogom egy szamárcsikó nyakát,
homlokomat szalmaszagú fejéhez szorítom.
Érzem pórusos jelenléted,
most magam vagyok, mert veled vagyok.
ÉN – az mindig valaki más
*
Fekete leplekbe burkolt Pasolini-madonnák,
malteres vödrökbe ültetett aszfodéloszokkal,
a kőfal szegélyezte mészspirálon,
a sziklaszirten fehérlő templom felé tartanak.
A szakadék peremén kövekre kuporodva,
akár rézuszmajmok az indiai romokon,
nézik a lenyugvó napot németek,
hollandok, franciák,
felhúzott térdekkel.
Mintha először, mintha utoljára.
Tadzio dereka köré tekert
mályvaszín strandlepedőben,
kitaposott tornacipőből rázza
a fehér homokot.
(...)