Lovas Emőke írása Krasznahorkai László Zsömle odavan című kötetéről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Az idén hetvenéves Krasznahorkai László (saját szavaival élve:) „utolsó” könyve, a Zsömle odavan társadalomkritikai szatíra, amely ismét a vidéki magyar rögvalóságba viszi el az olvasóit. A szerző Messiás-regényeihez hasonlóan itt is a Messiás- és megváltásvárás, valamint annak a reménytelensége a történet egyik vonulata, de a szereplők megidézik a Herscht 07769 szélsőjobbos, kisvárosi csoportjait, és a regény bizonyos elemeivel a Báró Wenckheim hazatérhez is kapcsolódik.
Főszereplője, a 91 éves Kada Józsi bácsi nyugdíjas villanyszerelő, akinek meggyőződése, hogy ő Árpád-házi Kada József, a legitim magyar király, Dzsingisz kán és IV. Béla leszármazottja, akit Horthy Miklós ’44-ben titokban megkoronázott. Ahogy az ősei 750 éven át, úgy ő is őrzi a titkot, és marad rejtekezve. Bár a regény elején Józsi bácsi elhatározza, hogy képletesen és valóságosan se „tesz többé a tűzre” (azaz nemcsak a sparhertbe nem gyújt be többé, hanem a nagy visszatérését sem tervezi), mégis rendszeresen találkozni kezd a kapujában egyik nap megjelenő, szélsőjobbos szervezetek tagjaival, és egyre lelkesebben mesél nekik az életéről, mutogatja az ereklyéit, a mindenfelé (pápáknak, királyoknak, államfőknek, isten tudja, még kicsodáknak postán vagy komjúteren) küldözgetett leveleit („sokukkal a mai napig jó barátságban vagyok, például egy maharadzsával meg egy arab olajmilliárdossal, ezek igazi jóbarátaim, mint ahogy jó barátságban vagyok a luxemburgi hercegi családdal is, meg a XXIII. Henrik Princ Reusszal, különösen vele” (Zsömle, 42–43.), és egyre valóságosabbá válik számára a magyar trónba való „beleülésének” lehetősége. Bár Józsi bácsi, ahogyan a királyi mivoltukat 750 éven át titkoló ősei is, nagyon tehetségesen lebegtet: az egyik pillanatban azt mondja, hogy „ha kell, beleül”, a másik pillanatban visszatér ahhoz az elhatározásához, hogy „nem tesz többé a tűzre”. A fegyveres hatalomátvételt ellenzi, aztán amikor egyre reménytelenebbé válik a király visszatérte, inkább mégis támogatja. Hogy aztán ezt is megbánja, és visszakozzon. Józsi bácsi önjelölt megváltó, aki maga a szerző szerint – bölcs. Van benne valami nagyon emberi, végtelenül köznapi, kicsinyes, lassan adagolja a valóságot, de közben „nagyon biztonságosan tartja a távolságot a legyen és a ne legyen között” – mondta Krasznahorkai László Szegő Jánosnak a Magvető Facebook-oldalán megnézhető interjúban. Egyszerre bolond és zseni, és zsenialitása pont ebben a lebegtetésben rejlik. Szerethető figura, ijesztővé akkor válik, amikor részletes királyi programját ismerteti, pallosjoggal, a botütések visszaállításával, a Magyar Királyi Flotta megszervezésével, hajóépítéssel, a várakból a turisták kiebrudalásával, és az azonnali rekonstrukció után a megfelelő királyi hivatalok székhelyeinek odahelyezésével, főpohárnokkal, főlovászmesterrel, nemzeti egységgel. „A Józsi bácsi, biztosan egyetért ezzel (...), ez sok, ez idő, ez rengeteg munka, alapjogilag, alkotmányjogilag, a Vérszerződés, a Szent István-féle iratok érvényességének helyrehozatala, valamint az Aranybulla feledésbe ment jelentőségének visszaállítása (...), valamint az 1848–49-es törvények ide vonatkozó részeinek leghatározottabb megsemmisítése, érvénytelenítése, elutasítása és örök időkre szóló visszavonása.” (Zsömle, 30–31.)"