Lošonská Dékány Nikolett Ej, ráérünk arra még! című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Minden anya életében eljön az a pillanat, mikor elkapja az érzés, hogy ideje munkába állni. Van, akinél előbb, van akinél utóbb. Vagyok olyan szerencsés, hogy a foglalkozásom miatt anyaságin is lehetek , de pénzt is kereshetek. Először azt hittem, fél év után esti előadást játszhatok, egy év után már próbálni, forgatni is fogok. Aztán pofán csapott a valóság, a lehetőségeim, na meg nem utolsósorban a ragaszkodó szeretet. Az első fél évben csak egy 45 perces szinkronra, meg egy szeptemberben forgó sorozat szereplőválogatására tellett. Aztán eltelt egy kis idő, és már nem 1, hanem 2-3 óránként éhezett meg és fáradt el a kis fickó, én pedig el mertem járni jógázni. Ez a 2 óra volt a maximum, amit a fiam nélkül töltöttem. El sem tudtam volna képzelni, hogy a közeljövőben ez megváltozzon.
„Ha mos mé?
Ha me mé ne?”
Aztán szembe jött a Facebookon egy castinglehetőség. Egy Budapesten forgó izraeli filmbe kerestek szlovákul beszélő színésznőket pár mondatos szerepekre. Eljátszadoztam a gondolattal. Miért is ne? Pici szerep, úgyhogy a forgatás sem tartana sokáig. Ha kiválasztanak, kirándulunk egyet Pesten. Amíg én forgatok, a fiam és a férjem sétál egyet a városban. Beküldtem hát a fotóimat, eddigi tapasztalataimat, nyelvtudásomat. Nem sokkal később vissza is írtak, hogy tetszem a rendezőnőnek. Kaptam egy szöveget, a forgatási nap időpontját, ami a férjemnek is megfelelt. A következő feladatom egy jelenetvideó készítése volt.
Imádok jelenetvideókat csinálni. Egy ilyenhez általában kell valaki, aki kamerára veszi és bemondja a partner szövegét. Ez mind én szoktam lenni. Szóval egy óra, míg berendezem a lakást, megtalálom a megfelelő könyvmennyiséget a megfelelő magassághoz a telefonnak, majd egy következő óra, míg megtanulom a szöveget, felmondom a telefonra a partner szövegét, helyet hagyva az én megszólalásaimnak, ahol számolni kell az érzelmi töltet által beleadott plusz másodpercekkel is. S amikor mindez megvan, indulhat a felvétel.
Na erre nekem ezúttal se kedvem, se időm. Úgyhogy színészt és operatőrt végül a férjemből csinálok. Jót szórakozom azon, ahogy próbálja a három mondatát megjegyezni és megfelelő sorrendben, a megfelelő végszónál bemondani, közben engem kamerázni. Nincs egyszerű dolga. 3 nap prokrasztináció után végre elküldöm.
Másnap épp a parkban sétálok, amikor hívnak, hogy kiválasztottak, de egy másik szerepre, egy másik napon. Hívom is a férjem, aznap ráér-e. Azt mondja, ott már van valami, de megpróbálja áttenni, úgyhogy nyugodtan vállaljam el.
Átküldik a szöveget, kiderül, hogy végül angolul játszom, de csak egyetlenegy képben vagyok benne. Akkor az maximum 2 óra sminkkel, öltözéssel, forgatással együtt. Ezt teljesen el tudom képzelni. Megindulnak az egyeztetések, elmondom, hogy van egy 6 hónapos kisbabám, aki jönne velem a forgatásra a férjemmel együtt. Azt mondják, persze, semmi gond. Közben megtudom, hogy délelőtt 11-től forgatnék. Tökéletes. Intézem a ruhapróbát is, hogy ne kelljen egy nappal hamarabb elmenni, inkább jönnék korábban a forgatás napján. Ezt is sikerül elintézni."