Lošonská Dékány Nikolett A szülő meg a föld című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Rácsodálkozom a lelassulásomra. Ahogy bővülök, úgy szűkülnek a képességeim, ezáltal a lehetőségek, s így a fontos dolgok listája is. Vagyis hogy lista az van, sőt, listák. Csak teljesen új listák: babakelengye-lista, kórházitáska-lista, megnézendő színházi előadások lista, könyvlista (mondjuk, az mindig is volt), lakásfelújító lista, mi kell még, ami majd lehet, hogy nem is kell lista, mit nem lehet lista, majd utána mi mindent megint lista – ez a kedvencem. Nem tudom eldönteni, mi hiányzik jobban: a hason alvás, egy jó pohár Kasnyík-bor vagy a papa májas hurkája.
De úgy érzem, kifejezetten jól alkalmazkodom ehhez az állapothoz is. Az ember végül mindent megszokik. Csak mindenben a pozitívat! Például állapotosan nem úgy működik az ember agya, mint régen, állítólag kisebb lesz. Ahogy Jucika szokta mondani a Portugálban: „abszolult” alá tudom támasztani. Ma például úgy küldtem parkoló SMS-t, ahogy MHD-jegyet szoktam venni. Elintéztem a dolgom, s csak utána láttam, hogy visszaírták: ez így nem az igazi. Mondjuk, belegondolva, rendszám meg városrövidítés nélkül tényleg nehéz megállapítani, vajon melyik autóhoz tartozna a meg(nem)vásárolt jegy. Igazat kellett, hogy adjak nekik. Megúsztam mindenesetre a büntetést, s megspóroltam a parkolási díjat. Ezúttal. Mondom, mindenben a pozitívat. Bár ezt inkább a szerencsémnek köszönhetem.
Vagy anyámnak. Ő az őrangyalom. Elég sok mindent elintéz onnan fentről. Hogy is mondjam: amikor az Isten épp mást old, olyankor besegít neki. Ahogy múltkor is, a Lidl előtt, a parkolóban."