Lošonská Dékány Nikolett A klubról című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Már lassan 4 hónapja, hogy beléptem a klubba. Vagyis, beléptünk. Együtt csináltuk, ez egy közös ügy, közös hobbi. Sőt, jöttek velünk egyenest a szomszéd barátok is. Hadd szóljon. No de, mivel a férjem a munkája miatt elég sok órát kihagy, mert ugye valakinek pénzt is kell keresnie, ezért főleg én járok a gyűlésekre. Előre megjegyezném, hogy ez egy főleg önkéntes, nem fizető, de kifizetődő dolog. S bár a tagsági díj befizetendő, az elején akár fizetett szabadság is járhat a kiválasztottaknak. A kiválasztott pedig a mi családunkban én vagyok. És ha már egyszer fizetett szabadságon vagyok, időm, mint a tenger, nem igaz? Nem igaz.
Úgy döntöttem, megosztom a kedves olvasókkal az első négy hónap néhány tapasztalatát a klubtagságomról. Aki klubtag, azzal azért, hogy érezze, nincs egyedül, valaki közülük talán majd mosolyra derül. Aki meg nem klubtag, az had kapjon egy kis betekintést a klub világába. Azért csak néhány gondolat, mert bár tagnak lenni, főleg az elején, ciklikus, viszont egyáltalán nem olyan unalmas, mint amilyennek első látásra tűnik, meg aztán minden úgysem férne a papírra.
Szóval: néhány hónappal, azaz majdnem egy évvel ezelőtt beadtuk a jelentkezésünk, majd a nyáron sikeresen felvételt nyertünk a klubba. Mit ne mondjak, tudtam, hogy nem lesz ingyenes a belépés, sok taggal beszéltem előtte, de azért ilyen fájdalmasan drága tagsági díjra nem számítottam. Mindegy, kifizettük. Kifizettem. A papírokat aláírtuk, be volt adva a kérvény, nem volt visszaút. Meg biztattak is nagy kerek szemekkel, hogy persze fárasztó, meg időigényes, „de amúgy leírhatatlanul jó”, „tuti nem bánjuk meg”, „abszolút megéri belépni”. Befizettünk hát. Bizony. Mindannak ellenére, hogy nem nagyon tudtuk, pontosan mi vár ránk."