Ladányi István A Balatonról című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Besötétedik, mire kigördül velünk a busz a keszthelyi állomásról, este lesz, mire kiérünk az agglomerációból, és a majdnem üres jármű Balatonfüred felé veszi az irányt.
Ahogy az olvasó meglátja a címben a Balatont, óhatatlanul lesz egy képzete arról, mire is gondolhat a szerző. A tóra gondolok a térképen, az egésznek a képére, vagy valamelyik konkrét partszakaszra, az egyik gyakran látogatott strandra, a látványra egy kiemelt pontról, a víz selymes tapintására, májusi ízére, amikor még tiszta, a nyári illatára a sült hekkel, sült hússal, lángossal, a csapolt sör hideg, buborékos, kesernyés zamatára, a hűvös rizlingekre a szájpadláson, az éjszakai fürdőzésekre tizenhat, húsz-, huszonhat évesen, a megismételhetetlenségükre, az éjszakába hajló, az éhségről elfeledkező korcsolyázásokra tizenhat évesen, húszévesen, huszonhat évesen... Igen, mindezekre, és én persze arra is, hogy huszonnyolc voltam, amikor először jöttem a tóhoz, nem tudom hát, hogy milyen tizenhat, húsz-, huszonhat évesen, szerelmesen fürdőzni éjszaka a tóban, korcsolyázni a lányokkal tizenhat évesen, húszévesen, huszonhat évesen. Mi is hát nekem a Balaton, tűnődöm, ahogy kiérünk Keszthelyről, elhagyjuk Gyenesdiást, Vonyarcvashegyet, és jobb felől, ha nem is látom az éjszaka sötétjében, de sejtem, érzem, onnantól kezdve Csopakig, amíg Füredet elhagyva az elágazásnál el nem kezdünk felfelé kapaszkodni Veszprém felé, végig ott tudom majd közelebb-távolabb mellettem.
Kinek észak, kinek dél
Hat óra sincs, de már öreg este, kint a hideg Balaton, bent meg hülyeségeket beszél a vasutas, aki utolsóként szállt fel a buszra, láthatólag sofőrünk régi ismerőse, utazik haza busszal a vonatról, meséli, hogy mi van a vasúton, és mi van otthon, a dolgok közepébe vág, hiszen tegnap is vagy tegnapelőtt is ugyanennek a buszvezetőnek mesélte ugyanezt, elég folytatni a történeteket a kollégákról, a feleségről, az anyósról, megbeszélni a Keszthelytől Vonyarcvashegyig vagy Edericsig, legfeljebb Révfülöpig húzódó adok-veszek üzleti ügyeket, kinél volt disznóvágás, kinél lehet beszerezni olcsóbban töpörtyűt, aztán, minden átmenet nélkül, hogy kit sikerült a hátára fektetnie.
Szemérmes lévén mindig lefagyok az ilyen váratlan és direkt közlésektől, főleg hogy nyilvánvalóan nem ez a delelőjén túl járó pasas a Balaton-felvidék Don Juanja, és erős a gyanúm, hogy fénykorában sem volt az."