Krasztev Péterrel Hegedűs Claudia beszélget az Élet és Irodalomban! A beszélgetés teljes terjedelemben az ÉS online felületén olvasható.
"Ahogy mondani szokták, volt már minden, csak akasztott ember nem. A rendszerváltás évében fejezte be orosz, bolgár, összehasonlító irodalomtudomány szakon az egyetemet, és az azóta eltelt majd négy évtizedben számos kulturális területen dolgozott, folyóirat-szerkesztőként (Beszélő, Világosság), tengernyi publicisztikát írt napi- és hetilapokban, tucatnyi kötete jelent meg, és olyan kitűnő szerzők műveit ültette át magyarra, mint Milen Ruszkov, Kalin Terzijszki, Ivanka Mogilszka vagy Ina Valcsanova.
Több mint tizenöt éve készült vele interjú a lapban. Annak idején Széky Jánosnak mesélt arról, hogyan tovább a pozsonyi évek után, ahol a Magyar Intézet igazgatói posztját töltötte be 2005 és 2010 között. Miközben a társadalomkutató, irodalomtörténész, műfordító Krasztev Péterrel újratervezésről és felfedezésvágyról, s nem mellékesen a nevetés lélektanáról beszélgettünk, minduntalan felmerült a kortárs bolgár széppróza egyik legolvasottabb szerzőjének, a két éve elhunyt Alek Popovnak a neve. Okkal. Ritkán esik meg ugyanis, hogy író és „szótolmácsa” között nemcsak szoros munkakapcsolat, de életre-halálra szóló barátság is kialakuljon.
– Remélem, nem bántalak meg, ha azt mondom, hogy olvasva az írásaidat azt érzi az ember, hogy olyan a hosszú távú memóriád, mint az elefántoké. Irigylésre méltó, ahogy az évtizedekkel korábbi politikai-közéleti mozzanatok is úgy élnek benned, mintha tegnap történtek volna. Szerinted a kiváló emlékezőképességed abból adódik, hogy bilingvis emberként az információkat, persze képletesen, két helyen is képes vagy tárolni?
– Bárcsak így lenne! Közben meg sok esetben arra sem emlékszem, hogy miről írtam mondjuk húsz éve. Abban viszont igazad van, hogy belekapaszkodom dolgokba. Nekem nincs amolyan tudós-kutatói profilom, mint azoknak, akik egész életükben ugyanazon a pályán mozognak. Még 1996-ban lettem irodalomtudományból doktor, de ezt gyorsan el is engedtem, mert rájöttem, hogy nem lennék képes nyugdíjas koromig egy könyvtárban ülni. Ezek után gyorsan átnyergeltem a társadalomtudományokra, de ott is több mindennel foglalkoztam. Igazából a kutatási területem maradt mindig ugyanaz, vagyis Közép- és Kelet-Európa, mert ennek a térségnek a nyelveit beszélem. Tetszik vagy sem, kicsit beszorultam ebbe a bolgár közegbe, pedig több párhuzamos nyelvem is van, mert az egyik munkámat például angolul végzem."