Kovács András Ferenc-konferenciára kerül sor a Károli Gáspár Református Egyetemen 2025. december 4-5-én. Program:
KOVÁCS ANDRÁS FERENC – KONFERENCIA
KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM
1088 REVICZKY UTCA 4.
2025, december 4. csütörtök:
14.00 - 15.30
Németh Zoltán (Varsói Egyetem): Kovács András Ferenc életműve a posztmodern magyar irodalom álneves konstrukcióiban
Az előadás a magyar irodalomtörténet legtágabban értett kontextusában értelmezi az álneves irodalom jelentőségét, jellegzetességeit és hatását. Kitér az álneves irodalom és a posztmodern szövegformálás kapcsolatára, valamint a posztmodern magyar álneves irodalom álnévtípusaira. Az így létrejövő kapcsolódási mátrixba helyezi el Kovács András Ferenc álneveit, álneves költészetét. Az előadás kitér az azonosságok, eltérések, párhuzamosságok játékára, valamint kísérletet tesz konkrét álneves Kovács András Ferenc-versek értelmezésére is. Kovács András Ferenc álnevei azt reprezentálják, hogy az én mindig már megsokszorozott, mediált és performatív cselekvésen keresztül létrehozott konstrukció. Az álneves költészet ebben az olvasatban nem az identitás elvesztésének, hanem a normatív identitásformák destabilizálásának és szétírásának a helye. Az álnév az ellenállás eszköze a név előíró hatalmával szemben: a rögzített szabályrendszerek színrevitele és gyakran paródiája, amelyek egy konzervatív irodalmi térben kijelölik, ki beszélhet, milyen hangon, milyen szerepben. KAF poétikája a performativitás radikális gesztusa: minden név újraírja az identitás határait, miközben felfedi, hogy e határok maguk is nyelvi konstrukciók, állandóan újratárgyalhatóak és átjárhatóak, akár a legtágabb értelemben vett transzkulturalitás irányába is
Papp Ágnes Klára (KRE): "Világunk valamiképpen visszhangok szövevénye"
Weöres Sándor 1948-ban írja a Hódolat Arany Jánosnak című, később Negyedik szimfóniaként megjelentetett költői hommage-át. Ez a mű úgy állít emléket a költőelődnek, hogy négy tételben teremti újra Arany életművének négy hangját. Ezt a gesztust újrázza meg Kovács András Ferenc a Weöres foreweörben, amikor a sorozat első versét imitálva tiszteleg a "mester" előtt. De kit is imitál itt KAF? És kinek szól a hódolat? Hogyan interferál a három hang: a Kovács András által megidézett Weöres és a Weöres által megidézett Arany? És még folytathatnánk: mennyiben tekinthető ez a mű a Babits Mihályhoz című versben megtett gesztus ismétlésének (ahol az Arany Jánoshoz hangján és formájában szól a vers címzettjéhez), és mennyiben különbözik a két vers által gyakorolt gesztus? A fenti kérdések mentén az előadás azt járja körül, milyen hagyományszemléletet tükröznek ezek az ismétlődő végtelenített gesztusok a címben idézett, a Babitshoz írt vers jegyzetében szereplő állítás jegyében.
Pataki Viktor (KRE): Élet és túlélet lehetőségei KAF költészetében
Az előadás alapvetően egy ciklus, azon belül is kiemelten egy vers textuális mozgásaival foglalkozik. A Bohócöröklét és a Névtelen cserépdarab című kötetek közötti poétikai műveleteket vizsgálja a Dsida Jenőhöz írott versek vonatkozásában. Az előadás tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy az hommage és a megszólítás alakzatának kapcsolata hogyan szervezi az élet megjelenítését a versben és a verseken keresztül. KAF utolsó kötete ráadásul úgy emel át szövegegységeket vagy egyes verseket a korábbi kötetekből, hogy a szövegek újrahasznosítása és cseréje után - a kötetek közötti mozgásban - azok a beszédpozíció megőrzését és megváltozását egyszerre teszik láthatóvá.
Szünet
16.00 - 17.00:
Vörös István : KAF ÉS KÖLTÉSZET MŰKÖDÉSNEK ELVE
KAF Weöres és Orbán óta az egyetlen színtiszta költő, aki magát a költészetet működteti, annak világ-, nyelv- és személyiségteremtő erejére támaszkodva, így valójában nehezen sorolható be irányzatok alá, mögé, de még elé is. Szerencsére a késő 80-as és kora 90-es évek meglehetősen dogmatikus irodalomértése elnézte neki az aggálytalan versírást, és beengedte a kánon legbelsőbb termeibe, a kiadók többé-kevésbé hajlandók voltak lépést tartani áradó termékenységével.
Miben áll ez a nyelv- és költészetszemlélet?
Mi az a hét ajtó, mely mögé csak az elmélet kékszakállúja engedi be a költőket? És milyen áron? Mért érzékelhetjük karakter nélküli tágasságként KAF lírai világát?
Hogyan érintkezik mindez a személyhez nem kötött nagy költészettel?
Horváth Csaba: „Hol Cole-t, hol nem Cole-t”
Az előadás azt vizsgálja, hogyan épül be Jack Coleman KAF költői énképeinek, azaz megszólalási módjainak és költői parafrázis-lehetőségeinek a sorába. Kovács András Ferenc alteregója egyrészt azért érdekes, mert a hatvanas évek amerikai ellenkultúrájának fiktív képviselőjeként bővíti és árnyalja az általában a klasszikusok közül választott költői identitásokat és költészet-koncepciókat. Másrészt viszont azért, mert az erősen zenei hatású szövegek nem csupán a vers zenei lehetőségeire kérdeznek rá, de a zeneiséghez visszakanyarodó kortárs magyar költészet korabeli helyzetképének is tekinthetőek.
2025. december 5. péntek:
9.00 - 11.00
Fűzfa Balázs: „PORSCHEVILÁG BÚS VENGERE, SZÓMAGYAR!"Berzsenyi 250 avagy KAF a középiskolában?
A előadó arról a megengedhetetlen helyzetről értekezik, mely a Nemzeti Alaptanterv különösen abszurd szellemének következménye: a Kerettantervbe 2020 óta, azaz a harmadik évezredben (!) ugyanis csak azok a szerzők kerülhetnek bele kötelezően, akik „lezárt, biztosan értékelhető életmű”-vel rendelkeznek. KAF tragikusan korai halála miatt tehát most már akár be is bekerülhetne, de nem tudunk ilyen kezdeményezésről. Holott életműve jelentős része olyan utalásokat, kontextusokat tartalmaz 800 év magyar irodalmára vonatkozóan, amelyekből egy önálló tankönyvfejezet is felépülhetne. E korpuszok közül is kiemelkedik a Berzsenyi-örökség, melyen keresztül akár mai világunk teljessége is értelmezhető (lenne). Egyáltalán: 800 év egyik legnagyobb magyar költőjét miért nem tanítjuk az iskolákban Magyarországon? (Szerencsére Erdélyben és a Vajdaságban természetesen tananyag – már általános iskolában is!)
Sebők Melinda: Babits-intertextusok a KAF-lírában
Kovács András Ferenc költészete a legkülönfélébb poétikai eljárásokkal vállalja a babitsi hagyományt. Lírájában a Babits-szöveg kulcsversek, motívumok megidézésével, szó szerint átvett idézetekkel, a vers vagy fordítás mottóként való beemelésével, a versnyelv és a -forma stílusimitációs költői játékával van jelen. Az előadás azt igyekszik bemutatni, miként szólalhat meg egy 20. század eleji költő a kortárs líra kontextusában, vagyis Kovács András Ferenc néhány költeményén keresztül vizsgálja, hogyan oldódik fel a szöveg az intertextuális hálóban, és hogyan változik a jelentés. A KAF-művek dinamikus szöveghálójában a verssorok eredeti jelentésüket megtartva, majd abból kiszakadva sokirányú, polifón értelemösszefüggést hoznak létre. Az allúziók, a reminiszcenciák, a stílusimitációk vagy a parafrázisok nem csupán nyelvi-ritmikai játékok, mint más szerepminták esetében! A Babitsolás a költőelőd erkölcsi emlékezetének megidézése, Babits emberi-művészi példája az alkotás személyes gyötrelmeiben vívódó művész menedéke.
Mészáros Márton: Halálversek?
Kovács András Ferenc verseiben a halál nem mint végleges elmúlás, hanem mint az élet szerves része és kísérője jelenik meg. A költő gyakran a mulandóság témáját járja körül, a halált a megnyugvás, a csend és a lezárás perspektívájából szemlélve. Versei a lét és nemlét közti finom határra fókuszálnak, így a halálhoz való viszonya inkább a belenyugvás és a mély szemlélődés jegyében áll. Milyen poétikai eljárások kapcsolódnak ehhez a témához?
Géher István László (KRE): Lázas vonulás - ambróziánusok Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt című versében.
Későmodern és epimodern kísérlet a szakralitás titkának rehabilitációjára - a hit hangzásszerkezete. Az előadás a Emmanuel Bouju ötödik értéke, az epimodern kredit szerint olvassa Kovács András Ferenc És Christophorus énekelt című versét. A szoros olvasatban a formai elemek (rím és ritmus) mellett az ismétlődő motívumok chiazmatikus szerkezeteinek felfejtése mentén igazolja az epimodern abszurd bizalmon épülő elvét és a szakralitás titkának rehabilitációs kísérletét.
11.00. Szünet
11. 30. -13. 00
Bánki Éva : KAF és a portugálok (Tengerész Henrik intelmei)
Kovács András Ferenc portugálos alteregói és stílusmontázsai leginkább a pálya első szakaszára jellemzőek. Érdemes megvizsgálni, mi a szerepe mindebben Somlyó György Ez az ősi szorongás című kultikus fordításkötetének. Miképp lesz a tenger a bizonytalanság, a létbevetettség, az egzisztenciális rémület és egyben az érzéki tobzódás metaforája KAF-nál? A „sokarcú” Pessoa hogyan lehet a helyét (hangjait) kereső KAF előképe. A Tengerész Henrik intelmei c. költemény részletes elemzése kitér előkép és követő, mester és tanítvány igen komplikált (és az „intelem” műfaja révén a magyar hagyományhoz is sok szálon kapcsolódó) viszonyrendszerére is. De miképp lehet egy erdélyi költő mestere egy olyan történelmi alak, aki semmiféle írói életművet nem hagyott hátra? Hogy lényegül egymásba a költeményben sors, utazás és költészet? Az asztrológiai, mitológiai, történelmi utalások vagy inkább „csúsztatások” hogy kapcsolódnak a mondatok „imbolygásához”, a verskülönleges szintaktikai felépítéséhez? A nyelvi perifériák felfedezése hogy kötődik az új kontinensek és érzések felkutatásához, az univerzalitás eszméjéhez? És hol van a morál helye ebben a különleges költői „intelemben”?
Vincze Ferenc (ELTE): Fordítástörténeti esemény KAF lírájában
Az előadás a KAF-líra egy darabjából kiindulva kívánja felmutatni, hogy e költészetben az intertextualitás nem csupán egyes szerzők munkásságának megidézőjeként funkciónál, vagy nem egyszerűen e költészet létmódja, hanem egyúttal olyan költészet- és fordítástörténeti esemény felidézője is, mely jelentősnek tekinthető a magyar költészetben. Az előadás így egyrészről a KAF-líra utalásrendszerét mutatja föl, másrészről pedig azokat a kapcsolatokat, melyek a magyar és román költészet között fennállni látszanak.
Bedecs Laszló (Ohridi Szent Kelemen Tudományegyetemen) : "Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka"
Miközben nem győzünk rácsodálkozni KAF páratlan intertextuális játékaira, illetve a lírai alany eredetiségét és személyiséghez kötöttségét kétségbe vonó innovatív megoldásaira, mintha elfelejténk kutatni e költészetnek a szövegközi játékok, a maszkok, az oda- és visszaforgatott idézetek mögötti ún. üzenetét a hagyományos költői kérdésekről, a létről magáról, erkölcsi dilemmákról, a szerelemről, a kiszolgáltatottságról. Nézzük, mi mindent mondanak a versek mindezekről például az Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékában.
13. 00 – Zárszó