Korpa Tamás Házsongárd LIVE (2022) című verseskötetéről Tamás Dénes írt a kolozsvári Helikonba, ahol a kritika teljes terjedelemben olvasható.
"Biztos vagyok benne, sokan felkapták a fejüket Korpa Tamás Kolozsvárhoz kötődő verseinek hírére, még azelőtt, hogy a versek kötetben lettek volna olvashatóak. Kolozsvárról verseskötetet kiadni, egy nem erdélyi szerzőnek – nem hétköznapi kísérlet ez, többszöri kihívással terhelve. Hisz egyrészt ott van az irodalmi hagyomány, a Kolozsvárhoz mélyen kötődő költők: Szilágyi Domokos, Király László, Kányádi Sándor, Balla Zsófia, Egyed Emese verseinek sokasága, amelyek egy, már mélyen megélt és „megírt” várost helyeznek elénk. Másrészt, hiába termékeny pozíció az idegenség, veszélyeket is rejt magában, a kívülről érkező el is vétheti a várost, esetleg képtelen hozzáférni azokhoz a párlat-jelentésrétegekhez, amiket mi, akik éveket éltünk Kolozsváron, magunkban hordozunk.
Azt már most ki kell emelnem, hogy a magyarországi Szendrőn született költő mégsem teljesen idegen tájainkon. Számos Erdélyhez kötődő kiadvány szerkesztése, konferenciák, irodalmi események szervezése kötődik nevéhez, ahogy költőként, és gondolom, magánemberként is gyakran megfordul városainkban. Másrészt, az egész eddigi költészetére jellemző a határátlépés. A szó konkrétságában is. Az előző kötete a Gömör-Tornai karszthegységbe, a szlovákiai Szádelői hasadékhoz vezetett, hogy verseiben a megtörténő tájnak (fáknak, patakoknak) próbáljon nyelvet adni.1 De hasonló kísérletet tartalmaz az azt megelőző kötete, az Insomnia című,2 csak éppen egy emberi állapot, az ébrenlét és az álom közti billenés pillanatát feszegetve. Különben is, Korpa Tamás neve az erős, merész költészet lehetőségét hordozza, legalábbis számomra."