Juhász Rokko párkányi, Párkák című performanszáról Buchlovics Péter írt az Új Szóban. A tudósítás teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Párkány | A koranyári verőfényben, a fürdőváros vasárnap délutáni zsivajában vonul, elegánsan, éjfeketén, megállíthatatlanul és megszólíthatatlanul. Mint egy természeti jelenség, mint egy metafizikai figyelmeztetés, mint egy beteljesült jóslat, mint maga a végzet. Hoppá, de hárman vannak, most látom! A vidám, gondtalan, korzós életképbe pedig abban a pillanatban baljós, komor árnyékok is vegyülnek.
Mert a párkák könyörtelenek és mindent tudnak rólunk, sőt, még az istenek akaratát is bármikor megváltoztathatják. Ők szövik, mérik ki és vágják el az élet fonalát. Nekik egy emberélet csak egy csattintás, nemzedékek élete csak egy másodperc, ők öröktől létezők és örökké működők és örökké mérők, minden sorsot tudók. Juhász R. József, azaz Rokkó legutóbbi párkányi performanszát nézve pedig még az is felmerült a közönségben, hogy vajon leállítható, kizökkenthető-e az idő? Elkerülheti-e az ember a saját végzetét? Beteljesítheti-e a sorsát? Vagy csak akkor, ha tud róla? S ha nem tud róla, akkor is beteljesíti? Egyáltalán, mi az, hogy idő? Sors? Csak örök pillanat van? Szakadatlan jelen? De mégis, születés és elmúlás folytonosságában feszül életünk íve, a párkák fonala is. Meg tudjuk állítani a párkákat egyáltalán? Rokkó performanszában az volt a zseniális, hogy egyszerű, minimalista eszközökkel tudott metafizikát és filozófiát csempészni a sétálóutcára, mégpedig inspiráló ötletességgel, gondolatébresztő akcióban. Jellemzően a közönség is eltérően reagált a performanszra."
