Juhász Katalin írt a friss irodalmi Nobel-díjas Anne Carsonról az Új Szóban. Írása teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A kanadai költő/írónő legszívesebben az erdőbe menekül saját telefonja elől, amelyet csak férje unszolására vesz fel. A friss irodalmi Nobel-díjas Anne Carson újabb interjúiban is megőrizte szokatlan, ironikus távolságtartását.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
Épp a konyhapadlót söpörte rejkjaviki otthonában, amikor megtudta, hogy neki ítélték az idei irodalmi Nobel-díjat. A kanadai költő, esszéista és klasszika-filológus nem pezsgőt bontott, nem ünnepi beszédet fogalmazott, hanem megpróbálta elkerülni a telefonhívásokat. A Svéd Akadémia elismerését „őrültségnek” nevezte, és a Nobel-díj hivatalos honlapjának adott aznapi interjúban arról is beszélt, mire fordítja a díjjal járó pénzt.
Elajándékozza, szétosztogatja
A 12 millió svéd koronás, nagyjából 1 millió eurós összeget jótékony célokra fordítja, illetve elajándékozza számára fontos embereknek. Egy izlandi barátjának például épp házra van szüksége. Anne Carson férjével együtt eddig is rendszeresen adományoztak az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi segélyszervezetnek, amely továbbra is számíthat támogatásukra. A kitüntetés személyes jelentőségéről szóló kérdésre Anne Carson nem munkássága elismeréséről, vagy a hirtelen nyakába szakadt világhírről beszélt, hanem arról, hogyan lehetne mások javára fordítani a pénzösszeget.
Carson a bejelentés pillanatában férjével, Robert Currie-vel az Atlanti-óceánra néző lakásukban volt. A reggelt teázással és a London Review of Books olvasásával töltötte, aztán sepregetni kezdett, miközben a szelet hallgatta. A telefonja egy idő után folyamatosan csörgött, ő pedig rendre kinyomta a hívásokat, mert nem szereti, ha zavarják. Férje az első interjúban megjegyezte, hogy tulajdonképpen neki köszönhetik, hogy Anne Carson egyáltalán visszahívta a Nobel-díj képviselőit.
Az ünneplés sem szerepelt a tervei között, inkább sétálni ment az erdőbe, távol a telefontól. A Svéd Rádiónak adott interjúban szintén arról beszélt, hogy a kitüntetés nem változtatja meg alapvetően az életét. A költészet jelentőségét ugyanakkor különösen fontosnak tartja egy olyan korban, amelyben mindenki rohan."