Jókai-emlékév: Jókai és a nőírók. Bolemant Lilla írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Jókai Mór nagy kedvenceim közé tartozik, tizen-huszonéves koromban sok regényét elolvastam, és a mai napig is időnként visszatérek hozzá. Amikor az 1990-es években felszabadult a könyv-piac, végre nálunk is elérhetővé váltak a feminizmus alapművei és elindult a feminista irodalomkutatás is, két új szempontból nézhettem rá Jókaira és műveire. Az egyik annak felismerése, mennyi sztereotípiát tartalmaznak a művei, ami a női és férfi szerepeket illeti, a másik pedig, hogy ő maga határozottan kiállt a női szerzők és műveik fontossága és létjogosultsága mellett.
Feminista olvasatom, amely a női és férfi szerepek sztereotip bemutatását, a női szereplők egyoldalú ábrázolását értelmezi, nagyon eltérő azoktól a magyarázatoktól, amelyeket az iskolában hallhatunk még a mai napig a kötelező olvasmányok kapcsán. Jókai művein keresztül a mai napig szinte kizárólag ugyanazokat az értékeket szeretnék közvetíteni, mint amit keletkezésük idején jelentettek.
A sztereotip nemi szerepek még a legnagyobbnak kikiáltott regényeiben is megjelennek, a hősként ünnepelt Aranyember, Timár Mihály tulajdonképpen egy csaló, aki ellopja a gazdag török kereskedő vagyonát, annak lányát, Tímeát arra kényszeríti, hogy a felesége legyen, miközben tudja, hogy az mást szeret, ő maga pedig titkos szerelmi viszonyt tart fenn egy világtól távol élő, tudatlanságban tartott ártatlan lánnyal, Noémivel, aki semmit sem tud a világ működéséről. A kőszívű ember fiaiban kiemelt, központi szerepet játszik a hős anya, aki a haza szolgálatára szólítja fel három fiát, amikor zsarnok, bántalmazó férje meghal. Tettét viszont úgy is értelmezhetjük, hogy amikor végre megszabadul a zsarnok férj hatalmától, saját akarata szerint dönthet, nem megy férjhez a férje által kijelölt következő zsarnokhoz, hanem végre felszabadul és dönthet saját és gyerekei sorsáról. Akár pozitív példa lehet ilyen szempontból is.
A Jókai-regények feminista olvasata nem vonja kétségbe a szerző és műve értékét, rámutathat viszont olyan összefüggésekre, amelyek a mai olvasó számára fontosak lehetnek, közelebb hozhatják a műveket és a művek keletkezésének korát a fiatal olvasókhoz. Sőt, ez az egyik útja lehetne annak, hogy azok a fiatalok, akik ma elutasítják Jókai regényeinek olvasását, talán kedvet kapnának hozzá, ha szabadon kifejthetnék róla a véleményüket, és nem csak azt várnánk el tőlük, hogy visszamondják az évtizedek óta hangozatott megkövesedett műelemzéseket."