Janković Nóra Katona Eszter színművésszel készített interjút az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban a Komáromi Jókai Színház Mefisztója kapcsán. A beszélgetés teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Késő délutánra jár az idő, mire véget ér a Mefisztó próbája a Komáromi Jókai Színházban. Elcsigázottan ül le. Az öltöző egész falas tükrében még a vitákba belefáradt nagypolgári Barbara Brucknert látom, aki fordultában átadja a helyét a többórás próba instrukcióit, hangsúlyait, gesztusait és súlyos mondatait még magában rendezgető Katona Eszter színművésznek.
Jól látom, hogy fárasztó próbán vannak túl?
Igen. Klaus Mann náci Németországban játszódó regényének – ez alapján írta Varga Emese dramaturg a darabot – egy nagy karriert befutó színész a főszereplője. Hendrik Höfgen egyfajta fausti figura, és én az ő feleségét, Barbara Brucknert alakítom. Mivel az asszonyt, akinek a nagypolgári származása, liberális gondolkodása és lenyűgöző intellektusa volt a legfőbb vonzereje, hamar lecserélte egy olyan nőre, egy szeretőre, aki mellett fölényben érezheti magát, valójában mellékszerepről van szó. Nehéz próbaidőszak áll mögöttünk, hiszen ahogy a könyv, úgy a darab is rengeteg morális kérdést vet fel, melyeket az adott kort értelmezve kellett megválaszolnunk. Béres Attila rendezővel már másodszor dolgozom együtt, aminek nagyon örülök. Rengeteget elemeztük, boncolgattuk a darabot: annak jelentésrétegeit, a szereplők döntéseit, valamint azoknak a súlyát, értelmezési lehetőségeit.
Mennyiben jelentett kihívást Barbara Bruckner szerepe?
Kicsi a távolság közte és köztem, karnyújtásnyi, de még mindig ott van. Bízom benne, hogy kettőnk gondolkodásmódjának hasonlósága segít megtenni Barbara felé az utolsó lépést is. Persze ez a hasonlóság és ennek felvállalása a mai világban, amikor az embert könnyen és gyorsan „felbélyegzik”, hogy liberális – ami mostanra egyfajta negatív és pejoratív töltetet kapott –, nem biztos, hogy jó, de nem lennék önazonos, ha nem vállalnám. Ha az az ember, aki elfogadó a mássággal szemben, kíváncsi a világra, nyitott mások gondolataira, liberális, akkor Katona Eszter liberális. Vállalom.
Ezt így nyíltan kevesek akarják kimondani. Fontosnak tartja, hogy önazonos legyen?
Szerintem ennek elérése, keresése az ember egyik legfőbb feladata. Úgy gondolom, amíg valaki nem tudja meghatározni önmagát, addig nem tud véleményt alkotni, addig nem igazán tudja ki- és megismerni az őt körülvevő világ hatalmi és kapcsolatrendszereit. Számomra fontos, hogy tudjak önálló véleményt alkotni, de kizárólag arról, amiben kompetensnek érzem magam. Mi, színészek egyébként ilyen szempontból egy kicsit visszás helyzetben vagyunk. Egyrészt egyfajta burokban élünk, hiszen a színházakban, a művészek között jóval elfogadóbb, toleránsabb légkör uralkodik, mint ami a társadalomra jellemző, másrészt, ha innen kilépünk, akkor egy tőlünk idegen, „merev”, párbeszédre, érvekre és vitákra nem igazán nyitott közegben találhatjuk magunkat. A párbeszéd nagyon fontos, de nem egyszerű."