Janković Nóra készített interjút Bernáth Tamás színművésszel a komáromi régió hetilapjába, a Deltába, ahol a beszélgetés teljes terjedelemben olvasható.
"Huszonöt év, negyed évszázad telt el azóta, hogy neve először szerepelt a plakátokon a Komáromi Jókai Színház társulatának tagjaként. Azóta közel nyolcvan szerepben láthatták, tapsolhattak neki a nézők ugyanúgy, mint azok a beteg kisgyerekek, akiknek a Piros Orr Bohócdoktorok nemzetközi szervezet szlovákiai alapítványának munkatársaként, Dr. Spenót néven rendszeresen megszépíti napjaikat a kórházak gyermekosztályán. Bernáth Tamás színművésszel beszélgettünk.
• Hogy lett élete része a kórházi szolgálat? Tudtommal a mögöttünk hagyott évben még karácsonykor is „rendelt”.
– Kecskés Marika bábművész, a Pozsonyi Színiakadémia Bábművészeti Tanszékének oktatója keresett meg 2010-ben, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni a kezdeményezéshez. Gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen gyakorló apukaként pontosan tudtam, mennyivel kiszolgáltatottabbak a gyerekek már a legkisebb betegség esetén is. Azóta folyamatosan „rendelek”. A komáromi, újvári, galántai, dunaszerdahelyi, pozsonyi és nyitrai kórházakban a szolgálatokat egy hónappal előre vállaljuk fel. Amikor láttam, hogy december 25., 26. és 27. még szabad, akkor bejelentkeztem. De január 2-án már ismét úton voltam a pozsonyi kramarei kórház gyermekosztályára. A gyerekek várnak minket.
• Ezek szerint sok időt tölt úton. Vezetés közben mit szokott hallgatni: rádiót, podcastocat vagy hangos könyveket?
– A legtöbbször Pozsonyból kifelé tartva még dugóba is szoktam keveredni. Ilyenkor néha a Pátria rádiót hallgatom, de legtöbbször, zenei alapokra, énekelni szoktam.
• Próbálja kiénekelni magából a nyomasztó kórházi emlékek okozta érzéseket?
– Kezdetben nagyon-nagyon nehéz volt úgy mosolyogni, bohóckodni, zenélni, mókázni, bűvészkedni, hogy közben összeszorult a szívem. A színészmesterségem, mert Dr. Spenót karakteréhez eleve színészként nyúlok, sokat segít abban, hogy palástolni tudjam az érzelmeimet. Mostanra pedig, tizenkét év nagy idő, megtanultam kezelni a helyzeteket, és megtanultam a kórház falai közt hagyni a lelki terheket. Rendszeresen járunk külföldi, angol nyelven tartott továbbképzésekre, workshopokra, ahol sokat tanulunk, fejlődünk. Büszke vagyok rá, hogy sikerült megszereznem a professzionális nemzetközi „bohócdoktor” tanúsítványt, mert bizony kőkemény kritériumok vannak. Jelenleg hármanvagyunk magyar anyanyelvű bohócdoktorok az országban.
• A lezárások alatt, amikor nem járhattak be a kórházakba, videó felvételeket készített, melyeknek elkészítésében sokat segítettek fiai. Örökölték öntől a művészi vénát?
– A tizennyolc éves Bence fiam a Selye János Gimnázium Pusztaszer nevű együttesének alapítótagja és dobosa. Egyre több a fellépési lehetőségük, és a tervek szerint idén nyáron Gombaszögön is bemutatkozhatnak majd. Áron pedig, aki idén végez az alapiskolában, részt vett a Pál utcai fiúk című musical szereplőválogatásán, és bekerült a csapatba."