„Isten ostora“ a Magyar Nemzeti Múzeumban. Juhász Katalin írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Hogyan mutassunk be egy olyan történelmi alakot, akiről alig tudunk valamit? Hát úgy, hogy nem az életével foglalkozunk, hanem a mítoszával és az örökségével. A Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállítása könnyen lehetett volna amolyan „kurzuskiállítás", de szerencsére nem lett az.
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb szabású projektjét valósította meg a múzeum, amikor nemrég megnyitotta Attila című kiállítását, amelynek anyaga – mintegy 400 műtárgy - 13 ország 64 közgyűjteményéből érkezett, és amely az európai hun birodalom történelmi hátterét, valamint az évszázadok alatt kialakult legendákat és művészeti emlékeket mutatja be.
Attila alakja a 19. században mitikus ősfigurává vált, és ma is így él a köztudatban. A tárlat azonban tudatosan távolságot tart az ideologikus értelmezésektől. Nem kívánja a hun vezért sem hőssé, sem démonná emelni, inkább a hatalmi struktúrák és kulturális kölcsönhatások felől közelít.
Rendhagyó tálalás
Egy látványos „időkapun“ át jutunk a térbe, ahol a nemzeti mítosz és történeti tények határán egyensúlyozva juthatunk közelebb jutni Attilához a késő antik világ összefüggésrendszerében. Külön szerencse volt, hogy egy iskolás csoporttal egyszerre érkeztünk, mert a kiskamaszok nyilván nem önszántukból látogattak el a múzeumba. Ezért legalább annyira figyeltük az ő reakcióikat, mint a felnőttekét - akik egyébként nyitás előtt már szép számban toporogtak a bejárat előtt."