Hedvig, akit nem tudott megtörni az állam. Sánta Szilárd írása a Napunkon jelent meg. Teljes terjedelemben a Napunk online felületén olvasható.
"Húsz éve verték meg Malina Hedvig egyetemi hallgatót Nyitrán – ezzel a felütéssel kezdődtek a szomorú emlékezések ma a kerek évfordulón. A megjelent interjúk és kommentárok megpróbálják rekonstruálni az ügy részleteit és feltárni, hogyan mondott csődöt az állam és fordult az állampolgára ellen.
Az emlékezés több szempontból is indokolt: felnőtt egy generáció, amelynek életét nem kísérte végig a Hedvig elleni támadás kivizsgálásának ellehetetlenítése; és a jelenből visszatekintve az látszik, hogy Szlovákia nem tanult az esetből.
Húsz évvel később ijesztőek a párhuzamok: az ország miniszterelnökét ismét Robert Ficónak hívják, az akkori belügyminiszter, Robert Kaliňák ma a védelmi tárcát irányítja. A Smernek ma is két koalíciós partnere van, a Fico-kormány viselkedése pedig a jelenlegi európai elitből ugyancsak fintorgást és értetlenkedést vált ki. Újra a hatalom túlterjeszkedése, a nepotizmus, a korrupció – gyakran törvényekkel megsegítve – jellemzi a kormány működését.
Az intézményekre, a hatalmi ágakra a politika telepedett rá és irányítja, ahol pedig ellenállásba ütközik, ott nyílt harcot hirdet, hogy felszámolja a függetlenséget. Hedvig ügyének kivizsgálását is nagyrészt az intézmények gyengesége és alávetettsége a politikának nehezítette meg. A rendőrség, a nyomozók, a főügyész, az orvosi szakértők stb., kevés kivételtől eltekintve, politikai megrendelést teljesítettek.
És adódik a kérdés, vajon toleránsabb ország lett-e Szlovákia. Egyfelől a társadalom mobilis, „erasmusos” része nyilván elfogadóbb, nyíltabb lett, másfelől éppen Nyitrán idén nyáron indiai diákokat vertek úgy meg, hogy kórházi ápolásra szorultak. Tavaly tavasszal Pozsony belvárosában késeltek meg egy fiatalt, mert magyarul beszélgetett a barátaival egy gyorskajálda előtt.
A Fico-kormány pedig gátlástalanul és szemrebbenés nélkül előhúzta a magyarkártyát, amikor elfogadta a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezéséért fél éves börtönbüntetéssel fenyegető törvényt.
A jelenlegi kormány nem változott abban a vonatkozásban, hogy a hatalom számára ma is fontosabb, mint egy állampolgár vagy állampolgárok csoportjának igaza.
Megírtuk a tegnapi newsfilterben, hogy mennyire cinikus és önreflexióra képtelen az a hatalom, amely Hedviget hazugnak nevezte és megpróbálta megtörni.
Az évfordulón inkább merítsünk erőt Hedvig kitartásából. Hihetetlen dolgot vitt véghez azzal, hogy kitartott az igaza mellett. Nem ingott meg akkor sem, amikor a hatalom megpróbált alkut kötni vele, felajánlotta, hogy leszáll róla, békén hagyja, csak ismerje be, hogy hazudott.
Hedvig ellenállt, fontosabb volt a becsülete, vállalta az évtizedes bizonytalanságot. Első körben a fizikai támadás okozta stresszt kellett feldolgoznia, majd az iszonyatos nyomást, amit az állam szervei a rendőrségtől kezdve a titkosszolgálatokig helyeztek rá és családjára.
Abban az országban kellett élnie, ahol a vezető politikusok ellene próbálták hangolni a közvéleményt. Ennek aztán olyan következményei lettek például, hogy egy dél-szlovákiai lőtéren röhögcsélő rendőrök képzeletbeli Malinára lövöldöztek. Abban az országban kellett élnie, amely azzal fenyegette, hogy elszakítja gyerekeitől és intézetbe zárja."