Havran Kati írt kritikát a Štúr című filmről az Új Szóban. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A Štúr egy remek vezérgondolatra épülő film, amely egy kapcsolaton belüli hiányról beszél, végül azonban maga is hiányossá válik. A színészi játék, kiváltképp az antihősöket is megformáló hazai magyar színészeké sok helyütt kirántja az alkotást az ürességből.
Mariana Čengel Solčanská nem először készít történelmi filmet: igazán a szlovák politikai színtér valós eseményei által inspirált Únos (2017) és Sviňa (2020) című alkotásaival robbant be a köztudatba. A három évvel ezelőtti Szolgálólány után most ismét történelmi filmmel jelentkezik, amelyben ezúttal is több hazai magyar színész is szerepel.
Ezúttal azonban még távolabbra utazunk vissza az időben:
egy kulcsfontosságú történelmi figura és egy hozzá közel álló személy nézőpontján keresztül nyerünk bepillantást abba a korszakba, amely mind a magyarok, mind a szlovákok számára meghatározó jelentőségű.
Az 1848-as forradalom előtti és utáni időszakról, a szlovák identitásformálás kezdetéről van szó.
A Štúr volt az a film, amelyet nagy várakozás és komoly elvárások előztek meg. Ezek az elvárások érthetők is: korábban még sosem készült játékfilm Ľudovít Štúrról, a 19. századi szlovák történelem egyik legmeghatározóbb alakjáról.
Ki írja a történelmet
A nagybetűs Történelem fogalma leginkább jelentős férfiak nagy tetteit fedi. A klasszikus történelemírással szemben a ma leggyakrabban megfogalmazott kritika éppen az, hogy a múltat nem csupán a látványos maszkulin cselekedetek alakították, hanem számtalan láthatatlan munka és elhallgatott tett is, amelyeket olyan emberek vittek véghez, akiknek a neve, hangja és identitása nem maradt fenn. Ezek a háttérbe szorított, elfeledett szereplők nélkülözhetetlen munkát végeztek, és sok esetben ott álltak a kanonizált történelmi alakok mögött.
Erre a kritikára épít Mariana Čengel Solčanská filmje, amit már a nyitójelenetben megjelenő felirat is egyértelművé tesz. Nézőként tehát a Štúr legelején azt az ígéretet kapjuk,
hogy a szlovák történelem hajnalának egyik döntő pillanatát egyfajta feminista újraértelmezésen keresztül láthatjuk majd.
Ez az ígéret pedig mindenképpen figyelmet érdemel.
Tina Botková / Adela Ostrolúcka szerepében Ivana Kološová
Adela, a nő, akinek nincs története
Abban a kérdésben, hogy Adela Ostrolúcka mennyire volt meghatározó szereplője Štúr életének, a forgatókönyvet is jegyző Solčanská jobbára csupán a legendára hagyatkozhatott – illetve szükségszerűen nyúlt fiktív elemekhez. A fikció jelenléte önmagában nem kifogásolható természetesen, ráadásul az alkotók nyíltan jelzik is ezt. Arra, hogy valóban kibontakozott-e romantikus kapcsolat a nemesi családba született Adela Ostrolúcka és a tanár-forradalmár Štúr között, nincs perdöntő bizonyíték. Adela Ostrolúcka életéről – ahogyan számos nemesi családból származó, 18. századi nőéről is – szinte semmilyen forrás nem maradt fenn, de Štúr élettörténetében is bőven akadnak homályos pontok,
amelyek ideális lehetőséget kínálnának egy forgatókönyvíró számára ahhoz, hogy ezeket az üres pontokat tartalommal töltse meg."