Havran Kati írt Tasnádi István Finitójának nyitrai előadásáról az Új Szóban. Írása teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Mi történik, ha egy vidéki férfi öngyilkossággal fenyegetőzik, és hirtelen mindenki felismeri benne a saját lehetőségét? Tasnádi István Finito című fekete komédiája először került szlovák színpadra: a Nyitrai Andrej Bagar Színház előadása kiszolgáltatottságról, kapzsiságról, leginkább pedig a média szenzációéhségéről mesél. Michal Vajdička rendezése közben érdekes párbeszédet teremt a magyar színházi hagyománnyal és a szlovák kulturális közeggel.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
Egy hajdanán zöld, mára kopott zöldesszürkévé fakult budi áll a színpad közepén. Mögötte sűrű nádas, a háttérben felhőfoszlányokkal csíkozott ég, amelynek árnyalatai a napszaktól függően változnak majd. Akár idilli is lehetne a kép: egy elhagyatott budi ringatózik a természet lágy ölén. Hacsak nem zárkózott volna be egy öngyilkossággal fenyegetőző illető.
Gašpar Blondin (Branislav Matuščin) őszül, kopaszodik, túl van a negyvenen – és a zeniten. A húsüzem, ahol dolgozott, bezárt, ő pedig munkanélküli maradt. Feleségével, Valikával (Vladena Škorvagová) úgy tűnik, végképp megromlott a kapcsolata – bár húsz év házasság után ezen nyilván nincs is mit csodálkozni –, ráadásul anyósával (Daniela Kuffelová) is együtt kell élnie.
Voltaképpen senki sem csodálkozik, amikor szárnyra kap a hír, hogy Gašpar azt fontolgatja, megválik az életétől.
Odabent, a budiban, minden valószínűség szerint.
Mit fontolgat? Készül rá. Segíteni már nem lehet rajta. Már csak azt lesi mindenki, mikor történik meg.
Tasnádi István darabja, amely a mai magyar viszonyokra írta át a világirodalom egyik első fekete komédiáját, Erdman Az öngyilkos című művét, iszonyatosan szomorú látlelete annak, hogyan hagyjuk magára a bajba jutott embert."