Havran Kati írt az Új Szóban Zuzana Čaputová és Erik Tabery Megőrzött méltóság című interjúkötetéről, amely Vályi Horváth Erika fordításában jelent meg magyarul
"Empátia, önazonosság és kölcsönös tisztelet – ezek a fogalmak maradnak meg leginkább az emberben a Megőrzött méltóság elolvasása után. Vályi Horváth Erika fordításában, az Európa Könyvkiadó gondozásában magyarul is olvasható Szlovákia legnépszerűbb elnökével, Zuzana Čaputovával készült interjúkötet, amely számunkra, szlovákiai magyarok számára is iránymutató lehet.
Ha egyetlen vezérgondolatra kellene felfűznöm a Megőrzött méltóság bemutatását, akkor az az őszinteség lenne a politikában. Mindemellett az interjúkötet nem csupán és talán nem is elsősorban azokhoz szól, akik kizárólag a politika iránt érdeklődnek. Inspirációt nyújt mindazoknak, akik számára fontos az önismeret, a személyes fejlődés és a belső tartás megőrzése.
Egy korszak lenyomata
Két igazán értékes dokumentum született eddig Zuzana Čaputová elnöki megbízatásának időszakáról – egy film és egy interjúkötet. Hasonlóan a Prezidentkához (2024), Marek Šulík dokumentumfilmjéhez, amely a köztársasági elnök hivatali idejének emlékezetes pillanatait ragadja meg, ez a könyv sem klasszikus portréra törekszik, hanem egy korszak lenyomatát nyújtja. Nem teljes képről és nem is utólagos visszatekintésről van szó – tehát nem az elnökség lezárása után készült értelmezésről –, hanem a történések idején rögzített tapasztalatokról. És ahogyan Šulík filmje rendkívüli módon képes közel férkőzni a személyiséghez és megmutatni az embert a politikus mögött, úgy
Erik Tabery interjúkötete is meglepő közelségbe hozza Čaputovát az olvasó számára.
Azzal, hogy hosszabb időszakon – két éven át – készültek az interjúk, nemcsak reflexiók kerültek a kötetbe. A köztársasági elnök gyakran mérlegeli, merre tartanak, illetve milyen irányt vehetnek a történések – legyen szó a parlamenti választásokról vagy az újbóli elnökjelöltség kérdéséről –, és ez hitelessé és egyben izgalmassá teszi a kötetet.
Fontos szempont, hogy a kérdező újságíró cseh, aki bizonyos távolságból szemléli a szlovákiai politikai és társadalmi folyamatokat. Részben talán ennek is köszönhető, hogy az olvasó nem merül el a politikai események részleteiben, de Tabery tudatosan is kijelöli ezt a fókuszt: kérdéseinél az emberre, a személyiségre helyezte a fókuszt, írja a bevezetőben. Ez pedig összhangban áll azzal a gondolattal, amely Čaputová részéről többször is megfogalmazódik, mégpedig hogy
az idő múlásával nem a politikai eseményekre emlékezünk majd – hanem az azokat formáló erőkre és elvekre.
Čaputová elnöki ciklusa rendkívül turbulens, politikai instabilitással terhelt korszakot ölel fel, hiszen Szlovákia egyetlen államfője sem szembesült korábban akkora bizonytalansággal, mint amelyet az ukrajnai háború kitörése és a pandémia időszaka generált. És egyetlen államfő mandátuma idején sem váltotta egymást öt kormány a hivatalban.
A beszélgetések lazán kronologikus rendet követnek, miközben a kötet erőteljes dramaturgiai ívet rajzol. Čaputová hivatali idejének kezdetén reményteljes légkör uralkodik, melyet a közélet változás iránti vágya jellemez – a Ján Kuciak meggyilkolását követő összefogás talán csak az 1989-es eseményekhez volt mérhető. Ezt a változás utáni vágyat a civil társadalom mozdította elő, tehát az a közeg, amelyből maga Čaputová is érkezik.
Hivatali ideje előrehaladtával azonban – enyhén szólva – zűrzavarossá válik a világ globális és hazai értelemben egyaránt. A nemzetközi politikai feszültségek és a belpolitikai bonyodalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy korábban nem tapasztalt mértékben durvuljon el a közbeszéd hangneme, Robert Fico újbóli hatalomra kerülésével pedig elindul a demokrácia destrukciója. Ami kezdetben a demokratikus megújulás történelmi esélyének tűnt, az a mandátum végére a politikai bizalom eróziójának korszakává vált – miközben soha nem látott intenzitással érik a köztársasági elnököt és családját a támadások.
Hogyan marad ember a politikus egy ilyen közegben? És miként őrizheti meg hitelességét nőként a politikában?"
