Havran Kati írt a Bázis első szabadegyeteméről, az Alkotóról az Új Szóban. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Különleges alkotói energia töltötte be a Bázis Egyesület első szabadegyetemét, az Alkotót. Alkotótábor, műhely és találkozási pont volt egyszerre a rendezvény: olyan fiatal és pályakezdő alkotóknak kínált teret, akik nemcsak egymással szerettek volna kapcsolatot teremteni, hanem a különböző művészeti ágak közötti átjárások lehetőségeit is keresték.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
A hazai magyar alkotói közegnek láthatóan jót tesz, hogy egyre több szimpózium és alkotótábor működik nyaranta. Ezeknek a kezdeményezéseknek nemcsak az elkészült művek miatt van jelentőségük, hanem azért is, mert közösségeket teremtenek, kapcsolatokat építenek, és akár hosszabb távon is hatással lehetnek egy-egy alkotói pálya alakulására.
A hazai szcéna
Jó példa erre az idén tízéves In Situ művésztelep, amely az elmúlt években stabil ponttá vált a szlovákiai magyar képzőművészetben. Nemrég éppen az egyik társalapítóval, Gyenes Gáborral beszélgettünk arról, hogyan tovább: az In Situ története ugyanis jól mutatja, milyen ereje lehet annak, ha alkotók rendszeresen találkoznak, együtt dolgoznak és gondolkodnak.
Az ilyen közösségek hatása évek múltán is érezhető.
Olyan képzőművészek találtak egymásra, és olyan alkotói kapcsolatok születtek, amelyek ma már a szlovákiai magyar képzőművészeti szcéna természetes részét jelentik. Az együttgondolkodás pedig hatalmas lendületet adhat azoknak is, akiknek korábban nem feltétlenül volt lehetőségük vagy élethelyzetük arra, hogy energiáikat kizárólag a művészetnek szenteljék. Egy-egy ilyen találkozásból nemcsak művek, hanem pályák, alkotói egyéniségek és közösségek is kibontakozhatnak. Az irodalegyébként szintén van minek örülnünk ezen a téren: az Irodalmi Szemle újjáélesztette ARTér nevű táborát, valamint a vándordíj hagyományát is, amelynek célja, hogy évről évre fokozott figyelem irányuljon egy-egy fiatal alkotó munkásságára.
Adódik tehát a kérdés: mit tud hozzátenni a hazai művészeti szcéna életéhez egy újabb alkotótábor-jellegű rendezvény? A Helembán, augusztus 20. és 22. között megrendezett Alkotó egyik legfontosabb újdonsága éppen a műfajokon átívelő szemlélet. Bár az interdiszciplinaritás, vagyis annak gondolata, hogy a különböző művészeti ágak nem feltétlenül választhatók és választandók el egymástól, korántsem új felismerés, a gyakorlatban továbbra is hajlamosak vagyunk külön műfajokban gondolkodni.
Pedig az egyes művészeti formák kölcsönösen megtermékenyíthetik egymást, és egy alkotó munkásságán belül természetes módon kapcsolódhatnak össze.
A szerző felvétele
Szőke Erika képzőművészeti workshopja
Műfajok párbeszédben egymással
Ezt a gondolkodásmódot szeretné képviselni az Alkotó is, ahol az irodalom, a képzőművészet és a zene egyaránt teret kapott, miközben egy bohócperformansz és egy bábelőadás is létrejött. Összművészeti kezdeményezésről van tehát szó, amelynek most láttuk az első lépéseit.
Az Alkotó főszervezője, Mellár Dávid számára fontos inspirációt jelentettek az egykori Irodalmi Szemle-írótáborok. Ahogy elmondta, ezeken talált rá olyan írói közösségre, amelynek köszönhetően kapcsolódni tudott a kortárs irodalmi közeghez. Az Alkotóval azonban egy más jellegű rést szerettek volna kitölteni a hazai kulturális életben."