Halász Ritával Betonba hímezve című regényről Bajnai Marcell beszélgetett a Magyar Narancsban. A beszélgetés teljes terjedelemben a Magyar Narancs online felületén is olvasható: https://magyarnarancs.hu/konyv/szinte-semmit-nem-en-talaltam-ki-279014.
"Betonba hímezve című második regényében a szerző azt mutatja meg, hogyan élne napjaink Budapestjén egy női misztikus. A Szent Család viselt dolgai mellett kiadóváltásról, sikerről és erkölcsi aggályokról is beszélgettünk.
Magyar Narancs: Mindig izgalmas, hogy egy író hogyan jut el az első kötetéig, viszont legalább ennyire tanulságos az is, hogy milyen út vezet a második könyvig. Mi történt veled a 2020-as Mély levegő és az új regényed megjelenése között?
Halász Rita: A második könyv a mumus. Azt mondják, egy regény mindenkiben benne van, és valójában a másodiknál derül ki, hogy ki mire képes. Ahhoz, hogy az új könyvről beszélhessünk, 2016 végéig kell visszamennünk. Ekkor került a kezembe Emil Cioran filozófus Könnyek és szentek című munkája, amely olyan nagy hatással volt rám, hogy tulajdonképpen a következő tíz évemet meghatározta. A másik fontos élményem, hogy 2017-ben a Független Mentorhálózat keretében Bencsik Orsolya mentoráltja voltam, aki egy éven át foglalkozott a szövegeimmel. Neki volt egy olyan megjegyzése, hogy ki kellene aknáznom azt, hogy művészettörténész vagyok. Éppen ezért vele végül nem az akkoriban már készülő Mély levegő szövegén dolgoztunk, hanem olyan novellákon, amelyek már a Betonban hímezve alapjait tették le. Ezek a szövegek meg is jelentek folyóiratokban, de úgy éreztem, még nem vagyok elég a témához, muszáj még tanulnom. Valószínűleg nem volt rossz döntés, hogy a Mély levegővel kezdtem, amely egy lineáris szerkezetű, egyszerű narrációt működtető, jól behatárolható projekt volt. A megjelenése után nagyon sok minden történt velem, egy éven át a különböző felkérések kötötték le az energiáimat, ezért nem tudtam foglalkozni az új könyvvel, és valahogy nem találtam a ritmust a hétköznapokban sem.
MN: Ezek szerint felhajtóerő helyett inkább teher volt a Mély levegő sikere és a rád szegeződő figyelem?
HR: Eleinte sokat szorongtam, és nagyon nehezen tudtam örülni a sikernek. Csak a rossz visszajelzéseket hallottam meg, mivel erőteljes kritikák is születtek a regénnyel kapcsolatban. Ezek dübörögtek a fejemben, és azt a sok jót, amit az olvasóktól és a szakmától kaptam, könnyen félresöpörtem. Pedig ilyenkor tudni kellene örülni. A Margó-díjnak például már őszintén örültem. Voltak tehát nehézségek, de nem akarom sajnáltatni magamat. Azért például kifejezetten hálás vagyok, hogy a fordítások nem rögtön az elején jöttek. (A Mély levegő angolul és franciául is megjelent, hamarosan pedig spanyolul is olvasható lesz – B. M.) Úgy érzem, ha ez már az első évben megtörténik velem, az akkora lépés lett volna, amit nem tudtam volna feldolgozni. A Mély levegő után rengeteg olvasó írt, hogy várják a következő könyvet, én pedig tudtam, hogy a második regényem nagyon más lesz. Az első könyvem sikere ebből a szempontból egyfajta szabadságot is adott."