Halász Rita Betonba hímezve című regényéről Borbáth Péter írt a Szófán. A kritika teljes terjedelemben a Szófán olvasható.
"Kellően frusztráló, kiszolgáltatott alappozícióból indul a Betonba hímezve: Fruzsina egy pesti bérlakásban fekszik a kádban és arról fantáziál, hogy mikor tér vissza hozzá fekete öves nőcsábász férje, Gellért-Jézus, miközben a Mária-attribútumokkal felfegyverzett anyós ott kotlik fölötte, zserbóval traktálja, bölcselkedik és egy pillanatra se hagyja nyugton Fruzsinát és ott van még a háttérben az aggodalmaskodó, kicsit teszetosza József is.
Provokatív regény, írja róla a kiadó felkonfja, és persze nyugodtan fel is lehet háborodni, félredobni, midőn leesik a tantusz, hogy kik a szereplők. A Betonba hímezve provokációja elsősorban nem abban áll, hogy évezredes teológiai dogmákat, evangéliumértelmezéseket kérdőjelez meg, hanem abban, ahogy az emberi logika és a társadalom felől ellentmondásos állításokat helyez hétköznapi érzelmi, családi kapcsolati szituációkba. Persze ez sem lenne teljesen egyéni megoldás: elég csak Petri György Apokrif című költeményére, vagy a Family Guy Jézus-figurájára gondolni és még sorolhatnánk. A szerző is feltüntet néhány konkrét előképet, a szövegben pedig hol kurziválva, hol jelöletlenül idéződnek fel az irodalmi textusok.
A szövegátemeléseknél már csak a képidézetek, leírások a konkrétabbak, amelyeknél gyakran nem csupán a képek, hanem a képnyelv művészettörténeti magyarázata is szerepel. (pl. alkarnyi szarvasbogár, Mária-ábrázolások, Dürer, El Kazovszkij). Ezeknél a szövegrészeknél kitűnik a szerző lehengerlő háttérismerete, olyannyira erősek ezek a kultúrtörténeti eszmefuttatások, hogy szinte önkéntelenül zökkent ki az olvasási folyamatból, hogy az idézett képre rákeressek. Mintha ezeken a pontokon a regény egy izgalmas művészettörténeti előadásba váltana, ami nem feltétlenül következik az elbeszélő pozíciójából. Az egymás mellé rendelt képek – sokszor jelöletlen montázstechnika – megidézi Hajnóczy Péter Jézus menyasszonya című elbeszélését, ráadásul abban is van egy gigantikus bogár (csótány), amit egy Blake-kötettel csap agyon a szereplő. És ha már előképek: a főszereplő Fruzsinának jócskán jutott attribútum az V. századi alexandriai Szent Eufrozinából (akit a regény végén nevesít is a szerző), miután elhagyták, teljes átalakuláson megy keresztül, szőrös lesz, szinte férfivá igénytelenedik, hogy az imádott lény közelébe kerüljön, a saját apja sem ismer rá stb. Az ő figurája mintha inverze lenne a római‑keresztény kultúrkör kilúgozott, esztétizált nőképének, az ábrázolás kanonizálásának."