Min dolgozom a héten?
Hogy a héten? Reményeim szerint a következő húsz évben.
Három évvel ezelőtt zártam le a legutóbbi, Werkfilm című regényemet, ami két éve jelent meg. Ennek az írásfolyamatát már kísérte az újabb esszénovella-kötet, amelynek az alcíme: Írások az írásról. Nagy fesztávú szöveget az utóbbi két évben tehát nem sikerült útjára indítanom, ennek vannak magánéletbeli okai is. Egy kicsit megijedtem: hol találom a következő témát, melyik bokor alatt lapul, hol késlekedik?
Úgy egy éve megnyitottam a már kész köteteket rejtő mappámat, ahol megtaláltam a Féllábú ötletek jegyzetapparátust. Teljesen megfeledkeztem róla. Na, nem ragozom, volt benne pár kallódó csetresz és egy olyan ötlet, amelyet lassan húsz éve dédelgetek, és amelynek egy gondolatrészletét korábban megnovellásítottam; ez még a Tárgyak című második kötetben kapott helyet, tehát több mint tíz éve.
Azt hiszem, azért is csacsogok ennyit, mert még félek ezt az új ötletet nevén nevezni, hiszen sem nem felnőtt, sem nem gyerek, sőt meg sem született; aprócska embrió. Vágyam szerint hosszan fog gyarapodni-nőni, öregségemig kísér. Az egyik szereplőjét, ennyit talán elárulhatok, Hágárnak hívják majd. Na, még egy másikat is, legyen ez: Abimelek. Vannak még sokan. Hogy min dolgozom épp? Megszállottan jegyzetelek, kutatok, olvasok. Tegnap a szereplőim egyikével álmodtam a regényhelyszínnek ezen az egészen különös táján.