Gerőcs Péter búcsúzik Nádas Pétertől a Telexen. Írása teljes terjedelemben a Telex online felületén olvasható.
"Nádas Péter az utolsó klasszikus író. Alkotóereje ugyanabból táplálkozik, mint esendősége: a saját tapasztalatából leszűrt írói konklúzióiba vetett megingathatatlan hitéből. Nem hagyta magát az új idők erkölcsi pluralizmusától elcsábíttatni, a modern pszichológia mindenek fölébe kerekedő túlhatalmától lépre csalni. Nádas Pétert a 20. század elejének nagy felismerései érdeklik. Mármint azok, amelyek áramvonalasíthatóak a saját leleményeivel, illetve igazolják ezeket. A fenomenológia, a mindenséget átható erósz, a perceptualizmus, az érzéki tapasztalatunkba zárt életélményünk. Ő ezeknek a totalitás-tapasztalatát nem csupán felajánlja az olvasóinak, hanem a kizárólagos megértését követeli tőlük. Ez bizony nádasi attitűd: a saját felismerések másoktól való kikényszerítése. Talán ezért akad olyan sok híve is az olvasói között, ha valaki ugyanis elfogadja az – egyébként rendkívül meggyőző – hívását, akkor egyúttal a poétikai szemlélet kizárólagosságát is a magáévá teszi, hiszen, mint a legtöbb vallás esetében, a kizárólagosság a doktrína részét képezi. Mondjuk ki: a nádasizmus is monoteista vallás. A nádasisták is olvasnak ugyan más írókat, de leginkább csak hozzá mérik őket.
A magányos és bátor különutas
Nádas tökéletes különutas volt; magányos és bátor, fogalmi kategóriáit ugyanúgy, mint prózapoétikájának kulcsait, saját maga faragta ki. Kritikusra, barátra nem hallgatott. Természetesen udvarias ember volt, és végighallgatta a másikat, de egyetlen cinikus viszontválasszal viccet csinált a másik felvetéseiből. Ez az állhatatosság, amely nem kis mértékben rokonítja Mészöllyel, épp annyira teremtette meg az unikalitás és az univerzalitás írói pillanatait, mint amennyire gyermeki közhelyeket tudott ugyanilyen eredményekként felmutatni. Igen, ez Mészölyre is jellemző volt, ez a gyermeki konokság, ez a magabízó ingenium. Talán még Kertészre. Esterházy nem így kísérletezett. Ő a nyelv és az antiklerikális, mégis végtelenül keresztényi éthosznak a nagypolgári képviselője (ez csak látszólagos ellentmondás!). Ma már ő is anakronizmus. Esterházy prózája apollóni princípiumokkal, Nádasé dionüszosziakkal rendelkezik."