Gerevich András Légzésgyakorlatok című verseskötetéről Kolozsi Blanka írt kritikát a Tiszatáj 2023/4-5. számában. Teljes terjedelemben a Tiszatáj online felületén olvasható: https://tiszatajonline.hu/irodalom/a-szabad-eg-fogsagaban/.
"Az Alföld-díjas költő és műfordító költészetében ez a tematikus elem egyszerre jelent nyelvi-poétikai kihívást és kulturális kérdést a magyar irodalmi hagyomány és a magyar társadalmi-politikai helyzet kontextusában. A folyamatosan alakuló, több tényezőből felépülő és találkozásokban, érintkezésekben létrejövő én-alakzatként értett identitásra irányuló költői figyelem számára a nemiség és a testiség mellett fontos vonatkozási pontot jelent a származás, a szülőföld, a gyermekkor, a költővé válás és a különböző országokban való tartózkodás tapasztalata, amelynek révén szokás e lírához − odüsszeuszi párhuzamként − az otthontalanság és az állandó úton levés képzeteit is társítani. Mindezek az elemek a költő ötödik, Légzésgyakorlatok című kötetében is megjelennek, azonban a hangsúly elsősorban arra a kérdésre tevődik, hogy az ént megtapasztalhatóvá tevő érintkezések és találkozások milyen viszonyulásmódok és átviteli mozgások révén szerveződnek. Ebben a vonatkozásban kiemelt szereppel bír a kötetnek a kortárs líra egyik hangsúlyos tendenciáját képező bio-, öko- és testpoétikai irányultsága, az a szempont, hogy a testi érzékelés és az ezzel kölcsönös viszonyban álló nyelv hogyan formálja az emberi tapasztalás és megértés közegét.
A kötet olvasásának egyik visszatérő tapasztalata a benne megjelenő motivikus elemek és retorikai alakzatok amialens volta. Hasonlóképpen működik maga a borító is, amelynek fedelein egy-egy röntgenkép található egy törött szárnyú galambról és az őt tartó emberi kézről: az elülső oldalon a kéz a madár köré zárul, míg a hátsó fedélen a kéz kitárja a madár szárnyait – a szárnybontás mechanikusságának ténye azonban a röntgen-technikából adódóan közvetlenül nem észlelhető. (A borítóképre vonatkozó információkért a röntgenkép egyik készítőjének, Szalai Dánielnek tartozom köszönettel.) A borító oldalait egymás mellé helyezve egy olyan képsorozat jön létre ilyen módon, amelyet a tekintet mozgásának irányától függően lehet elengedésként és bezárásként (vagy e kettő folyamatos ismétlődéseként) is értelmezni. Ugyancsak egyfajta ambivalencia fedezhető fel abban a mozzanatban, hogy míg a madarat tartó kéz esetében felvethető az oltalmazás és a védelmezés gesztusa − akár Tandori Dezső A Semmi Kéz című versét is megidézve −, addig a röntgen képalkotó eljárása az orvosi tekintet átvilágító működésének metaforájává válik, amelyben a gyógyítás szándéka mellett a lecsupaszítás, az elemeire bontás és az intimitástól, az elrejtőzés szabadságától való megfosztás aspektusa is megjelenik. Az orvosi tekintetnek és a tudományos nyelvnek az emberi megértésben betöltött szerepét a kötet Légzésgyakorlat című verse is − leginkább affirmatív módon − tematizálja: a légzés során az emberi testben lejátszódó folyamatok az orvosi nyelv megidézésével az orvostudomány állításainak aforizmatikus közvetítésében válnak leírhatóvá („A tüdőben, mint laborban megy végbe / a szabad ég és a véred közötti gázcsere, / folyamatosan megújuló anyag vagy, / szénláncok kibogozhatatlan labirintusa, / azzal, hogy élsz, folyton újjászületsz.”), a külvilággal való összeköttetés révén egy olyasfajta tranzakcióként, amely a kint és a bent pólusainak folyamatos felcserélődését, következésképp az „én” tartományának ismétlődő kiüresedését, feltöltődését és elemeinek átrendeződését viszi színre („Pulzálnak nyakadon az erek, / átalakulnak a molekulák, mint a vágyak, / és ahogy kiengeded, mintha lebegnél, / üres leszel. Csukott szemmel nézed / az eget, érzed a belül cikázó madarakat.”) Ezzel párhuzamosan a szabadverses tördelés, illetve a be- és kilégzés repetitív ritmusára építő versbeszéd révén a vers egy olyan légzésgyakorlatként is olvasható (alkalmazható?), amely egy, a test szenzoros működésének megfigyelését és leírását lehetővé tevő meditatív állapotot eredményez."
