Gazdag József költészet napi összeállítása József Attiláról a Vasárnap magazinban jelent meg. Teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén is olvasható.
"Ami a tankönyvekből kimaradt: fejezetek József Attila életéből.
Szerette a palacsintát, alkoholt csak mértékkel ivott, de napi 40–50 cigarettát szívott el. Jól sakkozott, kortársai szenvedélyes kártyajátékosnak ismerték. Szótárból tanult meg franciául, ábécésorrendben haladva, ezért hamarabb tudta, hogy van franciául az „anyacsavar”, mint az, hogy „kenyér”. Nyomorúságos körülmények között élt, szinte végig filléres gondokkal küzdött. „Élete pánikszerű élet volt, versei segélykiáltások” – írta Ignotus Pál. Költészetét csak halála után kezdték értékelni. Medvetánc című kötetének az a példánya, amelyet kezelőorvosának, Rapaport Samu doktornak és feleségének, Étsy Emíliának dedikált, idén februárban 1 millió 160 ezer forintért kelt el egy budapesti antikvárium árverésén. Rendhagyó portré József Attiláról. (Olvasási idő: 10-12 perc.)
„Félig székely, félig román”
Apja, a görögkeleti vallású József Áron – az anyakönyvben: Aron Iosifu – az egykori Temes vármegyében, Féregyházán született, s csak 1900-ban magyarosította a nevét, de a köztudattal szemben nem József, hanem Józsefi Áronra (gyerekei is csak iskolás korukban hagyták el nevük végéről az i betűt).
Beney Zsuzsa egy tanulmányában „magyarul rosszul tudó román fiatalembernek” nevezi József Áront, aki a fia szerint is „félig román” volt, „vagy tán egészen az”. Szappanfőző munkásként került Budapestre, ott vette feleségül Pőcze Borbálát. Hat gyermekük született, közülük hárman kicsi korukban meghaltak.
József Attila szülőháza: Budapest, Gát utca 3.
Az apa 1908-ban hagyta el a családot, a gyerekek közül Jolán kilenc-, Etelka öt-, Attila pedig hároméves volt ekkor. Anyjuk egyedül próbálta eltartani őket, kora reggeltől késő estig mosónőként dolgozott, éjszaka pedig kávéházakat és éttermeket súrolt fel.
„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – írta gyerekkoráról József Attila. – Volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba, és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír.”
Nővére, József Etelka pedig úgy emlékezett, néha nem volt mit enniük, ezért a népkonyhára jártak ebédelni, ahol általában szárazfőzeléket kaptak. „A népkonyha barátságtalan, hosszú helyiség volt, kondérokban hordták az ételt, mocskos volt az asztal, undorral ettünk. Csavargók, sebhelyes koldusok jártak ide.”
„Nem láttam holtában anyám”
Anyjuknál 1914-ben méhnyakrákot állapítottak meg, ebbe halt bele öt évvel később, hosszas haldoklás után. Az utolsó hetekben, amikor még érezni akarta a nap melegét, ölben vitték le egy utcai padra. Akkor már elviselhetetlen fájdalmai voltak. „Utolsó napjaiban már beszélni sem tudott. Nem volt rajta egy deka hús sem.”
Az utolsó fénykép édesanyjukról, 1919 szeptemberében. Balra József Attila, középen József Áronné (született Pőcze Borbála), jobbra József Etelka
Anyja halálakor, 1919 decemberének végén József Attila éppen a rokonoknál járt Szabadszálláson, hogy élelmet kérjen. Nem tudott visszajönni Budapestre, mert szénhiány miatt egy időre beszüntették a vonatközlekedést, ezért a temetésen sem lehetett jelen.
„Nem fáj, de meg sem érinthettem, / nem láttam holtában anyám, / nem is sirtam. És érthetetlen, / hogy mindig így lesz ezután” – írta később az Ajtót nyitok című versében.
József Attila lakott menhelyen, nevelőszülőknél, volt kukoricacsősz, őrzött malacot, árult vizet a moziban, készített színes papírforgókat, lopott fát és szenet a pályaudvarról, hordott csomagokat a vásárcsarnokban, egy tavaszon és nyáron át pedig az Atlantica Tengerhajózási Rt. vontatógőzösein dolgozott hajósinasként: a fedélzetet sikálta, és drótköteleket cipelt. Rikkancsnak is elszegődött, de az utcák fel voltak osztva az idősebb rikkancsok között, akik nem vették jó néven az új fiú jelentkezését, és jól megverték.
Nővérével, József Etelkával
Amikor Makóra került gimnáziumba, megtakarított pénzén cigarettát vett, de útközben eszébe jutott, hogy ezt aligha fogják megtűrni nála, ezért – barátja, Németh Andor visszaemlékezése szerint – még a vonatút során elfüstölte az egészet. Kilencvennégy cigarettát szívott el egymás után, s ahogy megérkezett Makóra, összeesett.
Lázadó Krisztus
Tizenhét éves volt, amikor első kötete, a Szépség koldusa megjelent – háromszáz példányban. A kötet előszavában Juhász Gyula azt írta, „József Attila Isten kegyelméből való költő”.
Egy évvel később a Lázadó Krisztus című verséért perbe fogták, és „istengyalázással” vádolták. Makói gimnazista volt még, a bírósági eljárást nem vette komolyan. „Legföljebb egyévi fogház, ami alatt szépen megtanulhatok németül – írta nővérének. – Mindenesetre Makón fogom leülni, mert akkor itt az egész városból hoznak be ennivalót, és jó dolgom lesz.”
A bíróságon az orientalista Vámbéry Ármin fia, Vámbéry Rusztem jogász volt a védője (az a Vámbéry Rusztem, akit később, 1941-ben megfosztottak magyar állampolgárságától). A bíróság hajthatatlan volt, a fiatal költőt nyolc hónap fogházra és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélte, a fellebbezés azonban sikerrel járt, a Kúria semmissé nyilvánította az ítéletet.
Egyetemistaként az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő Akció keretében segélyért folyamodott, hogy folytatni tudja tanulmányait. „Tizennégy fillérem van mindössze, alapvizsga előtt állok, tanulnom kell, ki kell fizetnem »lakásomat«, sőt, ezenfelül élnem is kell, bár ez talán nem annyira kötelező erejű. Másfél hónapig nem volt lakásom, és kb. ugyanennyi idő óta (vagy régebben) csak szalonnán és kenyéren élek” – írta kérvényében."