Gáspár-Singer Anna Tiszta udvar IV. – Ásványvíz című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Talán eltűnök hirtelen. A keze elindul a konzervek felé, sólet, vörösbab, csicseriborsó. Honnan vette a sóletet? Lehet, hogy nem is kell. Átfutja a listát, hát persze, hogy nem. Egyáltalán, ki eszik manapság ilyet? Vörösbabból három, csicseriborsóból négy. Mit főznek ezek ebből, rejtély.
Eltűnök. Nem, dehogyis tűnik el, hiába zakatol ez a sor legalább fél órája a fejében. Két fuvarja van hátra, a másodikkal a megadott idősáv szerint tizenhat és tizenhét óra között kell odaérnie. Tizenhét órára legkésőbb.
Belső-Ferencváros, kilencedik kerület, valahol a Kálvin és a Bakáts tér között. Egyszer ő is majdnem odaköltözött. Mikor is volt? Legalább hat éve, azután, hogy Anitával szétmentek. Aztán mégis úgy alakult, hogy maradt Angyalföldön, talált egy megfizethető albérletet. Az új helyen úgysem tudta volna megszokni a vezetékes vizet, hordhatta volna haza ballonszámra a boltit. Gyűlöli azt a fémes utóízt, hiába mondják, hogy Budapest összes kerületében kiváló minőségű. Igyák akkor csak ők. A külföldiek is meg vannak róla győződve, hogy sokszor ihatatlan. A járvány óta már a magyarok is.
Azért a víz az úr. Már megint ez. Munkában folyton előjön. Kíváncsi lenne rá, hogy másnál is így van-e. Nyilván nem. Mások a körmüket piszkálják, vagy tízpercenként rohannak kezet mosni. Harapdálják a ceruza végét. Neki meg ez jutott. Hogy váratlanul beugranak idézetek. Kiszámíthatatlan, hogy mikor melyik.
Szóval a víz az úr. Pláne, ha cipelni kell, beleszakadni a rohadt ásványvízbe, mert más sem bírja a kellemetlen utóízt. Ha szar a lift, vagy ha belehugyoztak, cígölheti fel a pakkot a tizedikre. Ezeket itt már korábban begyűjtötte (hat darab ötliteres Szentkirályi, hat darab kétliteres Mizse, a másfél literes Nestléből öt, és akkor az üdítőket, rostos leveket még bele se számolta). Most jön a zöldségrészleg. Pár hónapja még nem gondolta volna, hogy a kiszállítás mellett ezt is neki kell majd csinálnia. Nem bírják emberrel, annyi a meló.
Ácsorog a paradicsomok előtt. Óriás, szilva, koktél. A listán is eredetileg koktél van feltüntetve. De csak, ha magyar. A spanyol nem kell, íztelen. Nem baj, mert nem is szép, ha megdönti a dobozt, kifolyik oldalt a leve. Nem véletlenül van leakciózva. Lesz majd meglepetés, ha a poshadt, halványpiros lé ráspriccel valakinek a ruhájára.
Ő a sárgát, de legjobban azt a barnás színűt szereti, ami már majdnem fekete. Megnézte Instán is. Egy időben oda pakolt fel paradicsomos képeket az ismert séf, állítólag a hátsó kertjében termeszti őket. Leszedi frissen, és mennek is rögtön az ételbe. Összefut a szájában a nyál. Paradicsomos penne, zöldparadicsomos salátatál fetával. Egyszer egy londoni ismerősétől kapott mindenfélét, különböző színben és méretben. Itt viszont még azokra valamennyire emlékeztető sincs.
Akkor mégis melyik legyen? Felhívhatná a nőt, aki megrendelte. Kezitcsókolom, kezdené, determináltat, féldetermináltat vagy folytonnövőt tetszik kérni? Közben alig tudná visszatartani a röhögést.
A vonal túlsó végén a másik nem értené. Apró szemű legyen, és kicsi. Ne szórakozzon."