Mizser Nagy Csillával Pracu Eszter beszélgetett a Felvidéki Magyar Irodalom Napja alkalmából. A beszélgetés teljes terjedelemben az Ami Kassa online felületén olvasható.
"Interjúalanyunk elismert irodalomtörténész, szerkesztő és kutató, közös beszélgetésünk keretén belül nyújtott betekintést az irodalom ezen specifikus szegmensébe.
- Hogyan látja a felvidéki magyar irodalom jelenlegi helyzetét? Milyen kihívások és lehetőségek állnak a kortárs írók előtt?
„A felvidéki magyar irodalom nagyon sokrétű, izgalmas jelenség, amely megszólalásmódjában, témaválasztásában rendkívül változatos, intézményes szervezettségében komplex. Számomra – az olvasó és a kutató számára – inspiráló terület, mind a hagyománytörténet, mind pedig a kortárs fejlemények szempontjából. A művészet, ezzel együtt az irodalom szerepe is folyamatosan változik, hasonlóan a kultúra egyéb szegmenseihez: a 21. századi társadalmi és mediális közeg az írók, költők számára rendkívüli szabadságot jelent, hiszen a személyes és a digitális kapcsolatteremtés, a művek eljuttatása az olvasókhoz nem ütközik akadályba. Másrészt az írásművészet, amelynek anyaga, eszköze a nyelv, bizonyos értelemben háttérbe szorul a multimediális műfajokkal szemben (mint a film, a sorozat vagy a hangoskönyv). Az olvasási kultúra változása napjainkban nemcsak az olvasási praxis átalakulását jelenti (azaz hogy a digitális világba beleszületett olvasó másként választ irodalmi művet, és másként is dolgozza fel, mint például a rendszerváltás előtti generáció), hanem a hordozó, a nyomtatott könyv és folyóirat funkciójának módosulását is maga után vonja. Bár a könyvtárgy, a maga maradandóságában, esztétikájával, szó szerint kézzel foghatóságában nem pótolható, az irodalom megismerésének, a folyóiratközlések olvasásának is elsődleges közege az online tér: nemcsak a pályakezdő szerzőkről, de az ismert alkotók új szövegeiről is itt szerzünk elsődleges tapasztalatot. A kortárs szlovákiai magyar szerzők és a szlovákiai magyar irodalom jelentős teljesítményei esetében is adott ez a kihívás, illetve a lehetőség a megmutatkozásra, a szlovákiai és magyarországi, más határon túli irodalmi közegbe való belépés, jelenlét során.„
- Milyen szerepet játszik a felvidéki magyar irodalomban a kettős identitás, hogyan ötvöződik benne a szlovákiai és magyar kulturális örökség, és miként kapcsolódik ez a magyar nyelvű irodalmi közeghez, különösen a magyarországi és más határon túli magyar irodalmi diskurzusokhoz?
„A szlovákiai magyar irodalom terminusa megközelíthető társadalmi, intézményes, valamint az identitásra vonatkozó kérdésfelvetéssel, továbbá nyelvi és esztétikai szempontból is. Az első esetben a fogalom azokat a szerzőket, irodalmi jelenségeket, eseményeket foglalja magába, amelyek Szlovákia területén, ahhoz kapcsolódva működnek: a kiadói hálózat (Abacus, Kalligram, Lilium Aurum, Madách Egyesület, Media Nova – Nap, Pozsonyi kifli, WomanPress) a folyóiratkultúra (Irodalmi Szemle, Kalligram, Opus), az írószervezetek (Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület, Szlovákiai Magyar Írók Társasága), a hozzájuk kapcsolódó alkotói csoportosulások, tehetséggondozó és fordítói műhelyek, hagyományápoló csoportosulások, értelmezői tudományos közösségek alkotják a szlovákiai magyar irodalom közegét, létrehozva hálózatokat, biztosítva az irodalom hozzáférhetővé tételét, értelmezését, kritikai értékelését, díjak, kitüntetések formájában elismerését, finanszírozását, és a tradíciók fenntartását. Az identitás viszont egyéni tapasztalat, struktúra, amely a regionális meghatározottságot, a nemzeti, nemzetiségi önazonosságot, és kulturális hagyományokhoz, nyelv(ek)hez való kötődést egyaránt feltételezi, de amely minden alkotó esetében más kódok szerint írható le, és alapvetően az önleírás kell hogy adja az alapját. A (cseh)szlovákiai magyar identitás reprezentálása megjelenhet az irodalmi műben (hogy csak néhány példát említsünk, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád vagy Tóth László nagyívű pályája változatos stiláris, műfaji és tartalmi sajátosággokkal viszi ezt színre). A szlovákiai magyar irodalom nyelvi és esztétikai szempontú elkülönítése a fentiekhez képest korlátozottabb: feltételezi, hogy az irodalmi alkotás nyelvi megformáltságában a szlovákiai magyar nyelv (a „szlovmagy”) szókincsbeli, stilisztikai, retorikai jegyeit tartalmazza, vagy reflektál a szlovák–magyar kettős nyelvi közegre: példa lehet erre az említetteken túl Norbert György Klára, Hunčík Péter Határeset, N. Tóth Anikó A szalamandra mosolya című regénye, Németh Zoltán A haláljáték leküzdhetetlen vágya című verseskötete is. Ha azonban a hagyományválasztásra, a kortárs költők és írók által képviselt beszédmódokra gondolunk, a lehetőségek tárháza széles: a szlovákiai magyar irodalom alkotói éppúgy különböző korok, nyelvek, nemzetek irodalmából inspirálódnak, ahogy más régiókhoz kötődő szerzők is. Csehy Zoltán és Polgár Anikó esetében a latin, görög műveltség hatása jelentős, Vida Gergely és Barak László költészetében pedig például a popkulturális hatások a globális tájékozódás igényét feltételezik. Mindez persze fordítva is igaz: számos, nem szlovákiai magyar alkotó munkásságában kimutatható az itteni szerzők művészetével való kapcsolódás (Kormányos Ákos, Molnár Dávid, Korpa Tamás, Nemes Z. Márió). Az irodalmi diskurzusok nem állnak meg a határon, organikusan szerveződnek, az irodalom élő, dinamikus jelenség.„"