Balogh Endre Hogyan nem kapott nemzetközi díjat Nádas Péter? Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget című írása, amely a Prae-n jelent meg, óriási vihart kavart, bejárta a különféle internetes felületeket, rögtön lecsapott rá a magas politika és a propagandamédia, sőt Demeter Szilárd számonkérte a Szépírók Társaságát, miért nem ad ki állásfoglalást.
Nem tudom, vállalkozott-e valaki Balogh Endre szövegének lassú, mély olvasására, én most ehhez vázlatos támpontokat adok. Bővebben, tanulmány formájában majd a Transzkulturalizmus és bilingvizmus 7. című konferencián fejtem ki ezeket a meglátásokat. Szövegem az együttgondolkodás, a logikai megközelítés és az értelmezés céljából jött létre.
Vizsgáljuk meg a címet! Balogh Endre írása rendkívül fontos összefoglaló, megvitatásra érdemes kérdéseket vet fel, de a cím elképesztően manipulatív, sőt hamis, mivel nem igaz kérdést és állítást fogalmaz meg.
Balogh Endre szövegéből ugyanis kiderül (a címben foglalt kérdéssel és állítással ellentétben), hogy Nádas Péternek reális esélye nem volt a díj elnyerésére. A cikkben említett tanulságos vagy gyomorfordító vita (perspektívától függően) előtti szavazás ugyanis, mint az kiderül a szövegből, a következő volt:
„Don Mee Choi DMZ Kolónia (DMZ Colony) című műve, amelyet Uljana Wolf fordított, valamint Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című műve, amelyet Holger Fock és Sabine Müller fordított, egyenként öt-öt pontot kapott (Sarr-interjúnk Halápi Blankától itt olvasható). Maria Stepanova Girls Without Clothes / Mädchen ohne Kleider (Lányok ruha nélkül), Eva Viežnaviec Was suchst du, Wolf? (Mit keresel, farkas?) és Mariette Navarro Über die See (kb. A tengerről) című műve egyenként négy pontot, Verónica Gerber Bicecci Leere Menge (kb. Üres tömeg) című műve három pontot, négy másik szerző pedig egyenként két pontot kapott.”
Vagyis még azelőtt, hogy vita kialakult volna politikai korrektségről, identitásról, bőrszínről, sikerről, hatalmi kérdésekről stb., a zsűri tagjai saját önálló, autonóm döntésük összesítésekor ezt a sorrendet határozták meg:
5-5 pont: Don Mee Choi – Mohamed Mbougar Sarr
4-4-4 pont: Maria Stepanova – Eva Viežnaviec – Mariette Navarro
3 pont: Verónica Gerber Bicecci
És nézzük, ki lett a Világ Kultúráinak Háza díjazottja? Mohamed Mbougar Sarr.
Pontosan az a szerző lett a győztes, aki a vita előtti pontozásnak is az egyik győztese volt. Igazságosabb lett volna, ha végül Nádas Péter győz a maga 2 pontjával az 5 pontos Mohamed Mbougar Sarrt megelőzve?
Nem.
Vagyis Nádas Péter nem azért nem kapta meg ezt az irodalmi díjat, mert az ízléstelen vitában szó esett identitásról és bőrszínről, hanem azért, mert a problematikus vita előtt egymástól függetlenül a zsűri tagjai nem rá szavaztak, hanem inkább másokra, konkrétan 6 író előzte meg Nádas Pétert.
Balogh Endre írásának Hogyan nem kapott nemzetközi díjat Nádas Péter? Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget címe viszont azt sugallja, sőt állítja, hogy azért nem kapott Nádas Péter díjat, mert a politikai korrektség végképp legyőzte az irodalmi minőséget. Így olvasta ennek nyomán magyar közegben szinte mindenki, tisztelet a kivételnek. De nem. Akkor győzte volna le az irodalmi minőséget bármilyen más eszme, ha nem Don Mee Choi vagy Mohamed Mbougar Sarr nyeri a díjat. Viszont – ellentmondva ennek a „magyaros” olvasatnak – éppen kettejükből az egyik nyerte el.
És ha már a magyar olvasót egy ilyen címmel ajándékozzuk meg, gondolkozzunk el ezeken a címvariációkon:
Hogyan nem kapott nemzetközi díjat egy dél-koreai-amerikai költőnő? Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget
Hogyan nem kapott nemzetközi díjat egy Berlinben élő orosz menekült író? Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget
Hogyan nem kapott nemzetközi díjat már megint egy nő? Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget
Mind a három véletlenszerű címváltozat közelebb állna az igazsághoz, mint a Nádas Péter nevét tartalmazó magyar címváltozat, mert mind a dél-koreai-amerikai költőnő, mind a Berlinben élő orosz menekült író pontszámban bőven megelőzte Nádas Pétert, ráadásul a 6 legmagasabb pontszámot elérő íróból 5 nő volt – mégis egy férfi nyerte el a díjat.
Gondolkozzunk el Balogh Endre írásának alcímén is: Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget. Ez az alcím azt sugallja, mintha a győztes, Mohamed Mbougar Sarr a politikai korrektség „téves” eszméje miatt került volna az első helyre, hiszen könyve nem képvisel megfelelő irodalmi minőséget.
Azért álljunk meg egy szóra. Ezek a kötetek egytől egyig mind fordítások különféle nyelvekből. Már maga az a tény, hogy kiválasztják egy adott nyelv irodalmából, valaki lefordítja, támogatást kap, egy kiadó elhatározza, hogy kiadja, szóval az egész kiadási mechanizmus egyfajta biztosíték, hogy itt nem valamiféle huszadrangú irodalomról van szó, hanem egy-egy nyelv kortárs irodalmának színvonalas alkotásairól. Ráadásul, mint Balogh Endre írásából megtudtuk, „Minden zsűritag véletlenszerűen kapott mintegy 20 könyvet, melyekről rövid kritikát írtak, és kiválasztottak hármat a longlistre.” Ebből a töméntelen könyvből az a 6, ami a zsűri szavazataiból kialakult, nem képvisel irodalmi minőséget?
A győztes, Mohamed Mbougar Sarr munkásságát sajnos nem ismertem. Utánanéztem. Mielőtt elnyerte volna a most tárgyalt németországi irodalmi díjat, így nézett ki a szerző karriertörténete, idézem a Wikipédiát:
„La cale (2014) című, a rabszolga-kereskedelemről szóló novellája elnyerte a Prix Stéphane-Hessel díjat. 2015-es regénye, a Terre ceinte egy fiktív szaheli falu életét írja le, amely az iszlamista dzsihádista milíciák ellenőrzése alatt áll. Ugyanebben az évben a genfi Salon du livre-en elnyerte a Prix Ahmadou-Kourouma díjat. Saint-Denis de La Réunion városának 2015-ös Grand prix du roman métis díját is elnyerte, valamint a 2015-ös Prix du roman métis des lycéens-t.
A 2017-es Jeux de la Francophonie-n irodalom kategóriában bronzérmet kapott Ndënd című novellájáért.
Második regénye, a Silence du chœur (2017), amely a szicíliai afrikai bevándorlók mindennapjait mutatja be, a Saint-Malóban megrendezett Étonnants Voyageurs fesztiválon elnyerte a prix littérature monde díjat.
2021 novemberében elnyerte a Goncourt-díjat La plus secrète mémoire des hommes (Az emberek legtitkosabb emlékezete) című regényéért. Ő az első szubszaharai afrikai, aki elnyerte e rangos díjat. 31 évével ő a legfiatalabb Goncourt-díjas Patrick Grainville 1976-os győzelme óta.”
Minden érthető. Szóval „tényleg” legyőzte az irodalmi minőséget a politikai korrektség. (irónia) A Goncourt-díj zsűrije, a Prix Stéphane-Hessel díj bizottsága, az Étonnants Voyageurs fesztivál szavazói és a többiek mind dilettánsok, nem képviselik az irodalmi minőséget, gyűlölik a fehér írókat, woke propagandisták satöbbi, satöbbi. (irónia)
Hát nem. Az első hatból minden bizonnyal bárki megérdemelte volna ezt a díjat. Még Nádas Péter is, a kiváló író, aki most csak a legjobb tízbe került be.
De egyébként nem értem, hogyan létezik, hogy Nádas Péter nem tagja a magyar irodalom élő Pantheonjának, a Magyar Művészeti Akadémiának? És bár az utóbbi 40 év minden magyar irodalomtörténetében szerepel, hogyan létezik, hogy nem kapott Kossuth-nagydíjat? (Ellentétben Jókai Annával, aki megkapta, annak ellenére, hogy alig találkozni nevével ezekben az irodalomtörténetekben.) Hogy is van ez?
Tovább is van, de most csak ennyit, vázlatként.