"Én szeretem Magyarországot." Nádasdy Ádámmal Lovas Emőke beszélgetett a Vasárnapban. A beszélgetés teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.
"Budapest | Évekig élt kétlaki életet London és Budapest között. Könyvet írt az angolok furcsaságairól, ami valójában rólunk szól. Szeptemberben aztán végleg visszaköltözött Magyarországra, mert érdekesnek találja az ott zajló eseményeket, folyamatokat. Nádasdy Ádám nyelvészprofesszorral, íróval, költővel, műfordítóval, egyetemi oktatóval beszélgettünk munkáról, közéletről, nyelvi jelenségekről, az angolokról és a magyarokról.
Tanár úr, hogy oszlik megaz ideje Anglia és Magyarország között?
Szeptemberben visszaköltöztünk Magyarországra. Elég volt az ingázásból, belefáradtam. Havonta kétszer utaztam, és bár nincs messze, és meg lehet szokni, de ennyi elég volt. És hála Istennek sok minden adódik itt – például egy ilyen interjú, amit most csinálunk –, amire én nem gondoltam, mikor nyugdíjba mentem. Azt hittem, hogy én csak összecsomagolok, és kimegyek. A férjem orvos, ő ott dolgozik. Gondoltam, viszek munkát, számítógépen lehet fordítani… Aztán lassan gyűltek az olyan dolgok, amikhez jó, ha jelen van az ember. Színházaknak is fordítok, oda is jó, ha néha-néha elmegy az ember, megnézi a bemutatókat, gratulál – ha színen van az ember. Ráadásul az ELTE angol nyelvi tanszékének (ahol én tanítottam) a vezetője felkért, hogy tartsak egy kurzust a tavaszi félévben. De hát én nyolc éve nem tanítottam, és a diákok egyre fiatalabbak – én nem tudom, hogy ez mitől van. Biztosan nagyon mások. Megjelent a mesterséges intelligencia. Mindenki kezében telefon van, ami nem baj, csak meg kell szokni.
Emlékszem, annak idején még elmosolyodtunk, mikor óra közben felmerült, hogy az angol tulip (tulipán) egy érdekes szó, mert minden nyelven hasonló az alakja. És nyilván a törökből jön, és ugyanaz a szó, mint a turbán (aminek az alakja hasonlít a virágéra) – de ebben nem voltam biztos, mondtam, hogy majd otthon megnézzük. De volt egy diák, akinek már volt Google a telefonján, és ott helyben utánanézett ennek. Ez akkor mindenkinek újdonság volt.
Milyen érzés volt visszatérni Magyarországra?
Én nagyon jól érzem magam Magyarországon, érdekes, ami itt történik. Felkavarodott az állóvíz – az persze iszapot is jelent –, de valahogy mégiscsak érdekesebb így. Ahogy Lucifer is mondja Az ember tragédiájában: „Küzdést kívánok, diszharmóniát.”
Érdeklődéssel figyelem a Tisza párt fölemelkedését, ami nekem rokonszenves, a Fidesznek a végső vergődését – most már elegem van belőlük, tényleg. Krasznahorkai Nobel-díját. Könyvlisták jelennek meg év végén, hogy miből adtak el a legtöbbet – az is érdekes.
Az angol mindennapok tőlem azért kicsinyt távolabb álltak.
Az angolok néznek ránk bárhogyan? Mennyire érdeklődnek a külpolitika iránt?
Nem igazán. Ne felejtse el, hogy a külpolitika számukra elsősorban a volt angol birodalmat jelenti. Van elég dolguk Ausztráliával. India… talán még Honkong is közelebb van hozzájuk. Mi dolguk van nekik Közép-Európával?
Jó, az újságolvasó ember ott annyit azért tud, hogy a magyar kormányzat furcsán az oroszokhoz akarja kötni magát. Aggódva figyelik, ahogy én is aggódva figyelem. A sajtószabadság korlátozására irányuló, fideszes erőfeszítésekről is tudnak."
