Elhunyt Maurer Dóra, a magyar képzőművészet egyik legfontosabb alakja. Havran Kati írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Festészetet, grafikát, fotót, filmet, akciókat és térbeli installációkat egyaránt használt már akkor, amikor az interdiszciplináris megközelítés még újdonságnak számított. Február 14-én elhunyt Maurer Dóra, a magyar képzőművészeti élet egyik legfontosabb, nemzetközi szinten is legismertebb női művésze.
Pályája az 1960-as évek elején indult, amikor organikus és groteszk formavilágú rézkarcokat és fametszeteket készített. Az évtized végére figyelme a konceptuális irányok felé fordult: ekkor a fotográfia és a személyes akciók felé nyitott, valamint különféle természetes és hétköznapi anyagokkal kezdett kísérletezni.
Maurer Dóra alkotásait a rendszerszerű gondolkodás jellemzi: a matematikai logikát használja struktúrák, sorozatok és átalakulások vizsgálatához. Ez a szemlélet szorosan kapcsolódott a konceptuális és analitikus művészeti törekvésekhez. Maurer munkái nem egyszerűen formákat mutatnak be, hanem azt kutatják, hogyan jön létre a forma, hogyan változik, és hogyan érzékeljük.
Ágak, kalászok és nádszálak rendszerezésével matematikai logikát követő tárgyegyütteseket hozott létre. Ezeket geometrikus absztrakcióval vetítette át képre, illetve reliefekre. A mozgás és az időbeliség kérdéseit fotóval, illetve filmmel vizsgálta, rövidfilmeket is készített.
A hetvenes évek közepén indította el Kvázi-képek sorozatát, amelyben egy geometrikus raszter részleteit emelte ki, majd síkbeli és térbeli elhelyezésük révén új vizuális összefüggéseket hozott létre. Ezek a képek később színessé váltak, és kiléptek a síkból a térbe. Az 1980-as években ezek a vizsgálatok a Zsilipekhez, illetve a fény és a folyadék struktúraformáló szerepének elemzéséhez vezettek."
