Elhunyt Keszeli Ferenc. Havran Kati írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Több évtizeden át volt a szlovákiai magyar sajtó meghatározó alakja. Művészeket és közéleti szereplőket mutatott be, riportjaiban pedig a szlovákiai magyar valóság mindennapjait örökítette meg. Keszeli Ferenc 79 évesen hunyt el.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
Keszeli Ferenc gyermekkorát Vágkirályfán töltötte, gimnáziumi tanulmányait Galántán, Párkányban és Pozsonyban végezte. 1964-ben a galántai járási lap, a Győzelmes Út szerkesztője lett, egy évvel később már a Hét riportereként dolgozott. Másfél évig szabadúszóként tevékenykedett, 1968 és 1976 között pedig az Új Ifjúság riportere volt, majd ismét a Hét munkatársa lett.
Szociográfiai és irodalmi riportjaiban a szlovákiai magyar közösség életét, gondjait és változásait rögzítette, miközben művészeti írásaival évtizedeken át követte a szlovákiai magyar képzőművészet alakulását.
Portrék, interjúk, műbírálatok és művelődéstörténeti írások sora őrzi munkásságát.
A rendszerváltás után a Nap hasábjain közölt publicisztikáiban sajátos iróniával figyelte és értelmezte a kor közéleti történéseit. 1989-től a pozsonyi Magyar Kulturális Központ munkatársa volt, 1990-től a Nap megszűnéséig annak főmunkatársa, 1992-től pedig a Magyar Távirati Iroda pozsonyi tudósítójaként dolgozott. 1995 után már elsősorban tudósítói feladataira koncentrált, miközben alkotói munkáját sem hagyta abba.
Keszeli Ferenc költőként 1964-től publikált a Hétben, az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemlében. Az Egyszemű éjszaka című antológiában 1970-ben, prózaíróként pedig a Fekete szél című, 1972-es antológiában mutatkozott be. Első önálló kötete, az Ostromlétra szintén 1972-ben jelent meg, majd tizenhat évvel később követte a Zátony a bárkán."
