A következő hét laza lesz, nem utazunk sehová, éljük a kényelmes expat életünket Brüsszelben. Reggel elvisszük a gyerekeket iskolába, óvodába, utána hazajövök, rendet rakok az íróasztalomon, és előveszem a jegyzeteimet. Pár hete egy boncoláson vettem részt, előtte pedig egy temetkezési vállalat alkalmazottjával töltöttem egy délelőttöt. A két esemény után az autóba érve elővettem a kis füzetem, és egy kopott hegyű ceruzával próbáltam leírni minden apró részletet, színt, illatot, szagot, benyomást. Ezt a füzetem veszem elő, hogy begépeljem a leírtakat. Egy regény ötlet körvonalazódik a fejemben, még ködös és homályos, de már elkapott, már nem ereszt. Pár napja a szennyes válogatása közben azon vettem magam észre, hogy a szereplőim formálom. Hogy már látom őket, már dolguk van, küldetésük és rossz szokásaik.
Úgy tervezem, hogy folytatom a mesét, amit a gyerekeimnek írok. A szerda a francia iskolarendszerben rövid nap, így már délben itthon lesznek mind a hárman. Úgy ütemezem, hogy délelőtt megírok egy fejezetet, utána pedig felolvasom nekik. Ők a tesztalanyaim. Az iskolás gyerekeim már nagyon élvezik, hogy van beleszólásuk, hogy formálhatják az események menetét. Egy-egy hosszabb leíró résznél a fiam jelez, hogy „anya, akció legyen, akció”.
Ez az első, gyerekeknek szóló írásom. Teljesen más nekik írni, mint egy nehéz témát boncolgatni hónapokon, éveken át. Egyrészt könnyebb, lazább, másrészt viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen belőle valami okoskodó, magasról prédikáló, giccses valami.
Múlt héten „A rendes lányok csendben sírnak” c. regényemből készült darabot néztem meg a Vígszínházban, az ötvenedik előadásra mentem, az ünnepi fogadásra készülődtem, amikor a tizenegy éves fiam mellém állt.
- Már az ötvenedik előadás, és egyre sem vittél el?
Magyarázni kezdtem, hogy ez felnőtteknek való, ez igazán nem gyerekdarab, pár év múlva biztosan eljöhet velem. Duzzogott, hogy megint valami, ami nem a gyerekeknek szól. Vigasztaltam, hogy hamarosan elkészül a mese, a mi közös mesénk, és csinálhatunk belőle bábszínházat. A kanapét oldalra toljuk, a konyhaasztalt szorosan a radiátorhoz, így sok helyünk lesz. A plüssök lesznek a szereplők. A gyerekek lelkesen éljeneztek, így még jobban érzem a nyomást, hogy haladni kell a mesével, meg kell írni, be kell fejezni.