Csehy Zoltán írt kritikát Emlékhagyás, sztaffázs, uszonynosztalgia címmel hat, 2022-ben megjelent verseskötetről, köztük, három Bázis-tag, Gyurász Marianna, Vida Gergely és Gerevich András könyveiről a Műútban. A hat verseskötet a kövektező: Deres Kornélia: Box (Jelenkor, 2022), Gyurász Marianna: Már nem a mi völgyünk (Kalligram, 2022), Kustos Júlia: Hullámtörő (Jelenkor, 2022), Vida Gergely: Mellékalak (Kalligram, 2022), Gerevich András: Légzésgyakorlatok (Kalligram, 2022), Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek (Jelenkor, 2022). A kritika teljes terjedelemben a Műút online felületén olvasható.
"Gyurász Marianna első, dekoratív megjelenésű kötete több ponton is rokonítható Deres Kornélia könyvével: itt is kiemelt szerepet játszik a natúra egésze mint az antropológiai beágyazottság viszonyrendszere, illetve mind a metapoétikus gesztusok jelenléte, mind pedig az emlékezettechnikák terheléspróbája. „A félig kopasz lányra gondolok, akit csak leírva láttam” — kezdi Kozmológia című versét, melyben a szavakból teremtett dimenziók, a traumák, a róluk szóló beszéd és a személyes érintettség pompásan érnek össze. Gyurász Marianna nyelve azonban sokkal több már leltárba vett fordulatot és véletlenszerűnek ható hordalékot tűr meg, a szövegek időnkénti heterogenitása pedig mintha különös asszociáció-ötvözetekké alakítaná a verset („szabad asszociációkban szenvedek”), s ilyenkor a szöveg valóban nem sokkal több, mint amit az egyik cikluscím úgy fogalmaz meg, hogy „barátkozás a gondolattal”. „Kevés történetem van, de nagyon sok gondolatom” — írja Ez itt egy cím hiánya című versében a szerző. Mind a szöveg címe, mind az idézett sor a hiány megfogalmazásának variánsa. „Azt mondja, engem csak a hiány érdekel, / az ott nem lévő dolgok” — olvasható A keresési előzmények megtekintése című versben a másikon keresztül megszólaló én egyik öndefiníciós kísérlete. A kötet egyik alaptémája éppen ez a permanens hiány: az emlékezet illanásából, a test romlásából, az idő múlásából fakadó klasszikus hiányok mellé azonban a felvállalt hiányok is felsorakoznak. Ilyen például a cím helyén a cím hiányát jelző, ugyanakkor címként funkcionáló hiány, vagy a vers zárlataként megjelenő bevallott „tehetetlenség”: „Ezt már sosem tudom befejezni.”"