Penge. Csehy Zoltán kritikája a Pál Sándor Attila által összeállított Vanni van című Esterházy-könyvről az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"„Úgy értem, hogy ami nem korszerű, az nincs is. Nem tud lenni (hisz elmúlt az ideje, idejétmúlt). A korszerűség csak annyit jelent: hogy hiteles. Hogy hiszek neki”– válaszolja Keresztury Tibor egyik kérdésére Esterházy Péter. Én hiszek Esterházynak, szívesen múlatom vele az időt, hitelességében korszerűnek tartom és korszerűségében hitelesnek. Az én generációmnak Esterházy prózája az alany és állítmányban gondolkodó magyar író minőségi hazaszeretetéről legalább annyira szól, mint a szabadságpoétika kreatív energiáiról, arról a szövegek párbeszédéből kialakított erőtérről, melyben az én folyamatosan idézőjelek között érzi magát otthon és örök idegennek.
A Vanni van című könyv válogatott beszélgetéseket tartalmaz (a válogató Pál Sándor Attila), az időkeret pedig az első Esterházy-beszélgetés időpontjától (1982-tól) az utolsóig (2016-ig) tart.
Esterházy Péter rendszerint tűpontosan fogalmaz, legyen szó társadalomkritikai vagy kultúrpolitikai, szakmai vagy műfaji kérdésekről, még akkor is, ha a nyelvet ficánkolni hagyja, és a jelentésmegsokszorozódás poétikáját választja.
„Nem találunk szavakat” – hangzik a legendás Esterházy-mondat, és tudjuk, érezzük, hogy ez csak afféle poétikus szemfényvesztés, mert Esterházy nemcsak megtalálja a szavakat, hanem le is leplezi a többletjelentések fonákságait, és akár azt is vállalja, hogy a szavak retorikai csapdákba csalják, a jelentések aláaknázzák a kijelentést, mert a folytonos korrekció vonala egyben a gondolkodás vonala is.
A beszélgető Esterházy sok ponton hasonlít a szépíróhoz, mégis alapvetően más. Ez a másság a definíciós szándékban és igényben látszik talán a leginkább, a jelentések, a mintázatok közti eligazodás magabiztosságában. És a szemérmességben, mely az alkotó ént távol tartja a kinyilatkoztatásoktól és a vallomásosságtól egyaránt. Az interjúkban és beszélgetésekben nem változik át Esterházy-regények hőseivé, frissen őrzi meg alapalakját, nem mámorosodik meg saját alkotói nyelvétől."
