A héten Havran Kati Millióéves krátereket simogatsz című verseskötetéről írok kritikát az Irodalmi Szemlébe. A folyóiratban ugyanis jövőre közös kritikarovatot kapunk édesapámmal, Csehy Zoltánnal, amelyben felváltva publikáljuk majd írásainkat.
Havran Kati első kötete azonnal magával ragadott. A biopoétika régóta kiemelten érdekel, és különösen közel érzem magam ahhoz a szemlélethez, amelyben a természet nem pusztán háttérként vagy díszletként jelenik meg, hanem mindent átható, szinte transzcendens erőként, amely képes magába olvasztani az emberi létezés különböző rétegeit. Örülök, hogy a kritikarovatnak köszönhetően még több kortárs kötettel ismerkedhetek meg.
Emellett folytatom az egyetemi ügyek intézését is. Szeptembertől angol nyelvű képzésen kezdem meg tanulmányaimat a brünni Masaryk Egyetemen, így jelenleg számos adminisztratív feladat vár rám: az IS-rendszerrel kapcsolatos ügyintézés, a kollégiumi jelentkezés, a közlekedési bérlet intézése és sok más teendő.
A hét logisztikai kihívásai közé tartozik a közelgő ciprusi utazás megszervezése is. Meglepően sok időt vesz igénybe eldönteni, hogy melyik könyv és melyik ruhadarab élvez elsőbbséget a bőröndben. :)
A nyárra egy intenzív angol nyelvi kurzusra is jelentkeztem, hogy szinten tartsam a nyelvtudásomat.
Ha minden jól alakul, szeretnék időt szakítani a regényemre is. Az elmúlt időszakban számtalan vázlatot, jegyzetet és ötletet gyűjtöttem hozzá, és úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy ezekből végre összefüggő szöveg szülessen. Hogy valaha elkészül-e, azt még nem tudom, de már túl régóta foglalkoztat ahhoz, hogy tovább halogassam.