Český Krumlov, a sokszínű város. Benyovszky Mánya Ágnes írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Kétféle ember van a szűkebb és tágabb környezetemben: aki már járt Český Krumlovban, és aki készül oda. Mi is az utóbbiak széles táborát gazdagítottuk egészen mostanáig. Egy szép augusztusi hétfőn az időjárás-előrejelzést böngészve arra jutottunk, hogy mivel arra a hétre a meteorológusok barátságos, 30 °C alatti nappali hőmérsékletet jósolnak, akár el is merészkedhetnénk végre valahova. A gondolat szárba szökkent, és két nappal később Érsekújvárból indulva, brünni és České Budějovice-i átszállással már a Schwarzenberg hercegek egykori cseh birtokközpontja felé vonatoztunk.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
Az első dolog, amit úti célunk felé közeledve megállapítottunk, hogy ott még a fű is zöld(ebb)! A helyszínen aztán egyik ámulatból a másikba estünk.
A gurulós bőröndöm vígan szánkázott lefelé a vasútállomásról a völgyben megbújó városba, a szállásunkra, ahol kiderült, hogy sebtében foglalt átmeneti lakhelyünk a harmadik emeleten, a csinos fogadó tetőterében van. Sebaj! Krumlovban egyébként is számolni kell némi szintkülönbség-változással, és jól jön, ha kényelmes (túra)cipőt visel az ember, így könnyebb a közlekedés a városka macskakövein, és biztonságosabb a felkapaszkodás vagy a leereszkedés is a változatos domborzati viszonyok között.
Mindössze egy négysávos főút és egy parkoló választott el minket a történelmi óváros egyik kapujául is szolgáló ún. Plášťový mosttól, amelynek nevét leginkább fedett hídra lehetne magyarítani. A kőből és téglából készült, a római akvaduktokra emlékeztető híd a városka fölé magasodó sziklákra épült vár két részét köti össze. Lenyűgöző magassága mellett további különlegessége, hogy a vár urai – jó háromszáz éve – három emeletet számláló fedett átjárót építettek fölé.
A híd alatt átsétálva mesevilágként fogad a városka egykori szorgos, dolgos német lakosainak épített öröksége az itt S betűt leíró Moldva folyó kettős kanyarulatának ölelésében, ahol szépen felújítva sorakoznak az egy-, két- és háromemeletes, színesre meszelt, a homlokzaton gyakran szentképpel ellátott, csigavonallal csinosított, szgrafittó technikával díszített, nagyon magas padlással megsüvegelt, sűrűn épített házak.
A városkát elözönlő turisták származási helyét illetően akár a Távol-Keleten is érezhettük volna magunkat.
Az óváros tele van a tekintélyes mennyiségű látogatót kiszolgáló hangulatos kávézóval, sörözővel, étteremmel, szálláshellyel és „market” névre keresztelt, ázsiai tulajdonú és személyzettel ellátott, mindent is kínáló kisbolttal.
Krumlov és környéke szintén rengeteg szépséggel és lehetőséggel kényeztet. Háromnapos ottlétünk alatt többször is eszünkbe jutott a cseh himnusz egy sora: „zemský ráj to napohled”.
Le lehet például ereszkedni – „vízi” tapasztalattól és bátorságtól függően – hagyományos vagy széles gumicsónakban evezve, esetleg többszemélyes tutajszerűségen utazva a Moldván. Mi magunk nem próbáltuk, de látványnak sem utolsó. A vízparti étteremben elfogyasztott kacsacomb–káposzta–knédli édes(kés) hármas mellé élőben ment a műsor: baráti társaságok és családok, magányos hajósok és népes kompániák, házi kedvenccel vagy kisgyerekkel utazók, rutinos hajósok és először próbálkozók, vízbe és kiborulók követték egymást szép sorjában, mintha csak futószalagról csobbantak volna a vízre.
A csinos óvároska sűrűn kanyargó, turistákkal teli, szűk utcái közül üdítő volt kiszabadulni a vízpartra vagy beszabadulni a nagyközönség előtt nyitva álló parkok valamelyikébe. Kedvencünk az óvárosban elterülő, de a hagyományos turistaútvonalakon kívül eső kolostor kertje volt, amely napközben szabadon látogatható. A gyönyörű természeti környezettel megáldott Krumlovban a flóra mellett a fauna is hangsúlyosan jelen volt és van, mégpedig egy igazi nagyvaddal. Már a vár hajdani tulajdonosai, a Rosenbergek is tartottak medvéket, hiszen – a rossznyelvek és a történészek szerint meglehetősen ingatag alapokra támaszkodva – a neves itáliai Orsini családtól (a medve olaszul orso) próbálták eredeztetni magukat. A várba vezető Vörös kapu alatt kialakított, és amolyan menhelyként működő ún. medvegyáriumban manapság három maci lakik, mindannyian méltatlan körülmények közül kerültek ide, ahol – mint arról mi, látogatók is meggyőződhettünk – végre remekül érzik magukat.
A Český Krumlov-i vár, balról a fedett híd részletével
Csehország második legnagyobb várában igazán van mit nézni."