Hogy min dolgozom? Erdélyi Helikon 100 konferenciát szervezek, több hónapja már a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum égisze alatt, minthogy centenárium van, s még februárban úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy ne csak Erdélyben, hanem itt, Budapesten is emlékeztessünk erre, legyen egy rangos konferencia, hiszen a Helikon jelentősége messze túlmutat a konkrét régión. Hogy mást ne mondjak, Szlovenszkóban is hatott a két háború között. Ráadásul hatalmas műveltségű, igazán progresszív emberek szervezték, européer elvek tartották össze az amúgy heterogén alkotógárdát: Kuncz, Dsida, Áprily, Bánffy, Karácsony, Tamási, Kós, Jékely, Berde Mária s sokan-sokan mások mellett Babits, Szerb Antal vagy József Attila is szóba kerül majd, s persze irodalom és színház, irodalom és képzőművészet kapcsolata, fordítások, szövegtranszferek és izgalmas női narratívák is, no meg magyar-magyar viszonylatban önállóság és függés ma is aktuális kérdéskörei, kontextusai. Két napon át, június 24-25-én élő közvetítésben is lehet majd figyelni a PIM YouTube csatornáján. Utolsó simításoknál járunk, ma küldjük ki a végső körlevelet szervezőtársammal, Papp Ágnes Klárával, akivel olykor este 9-kor is egymásra csörgünk még, ha szükséges.
Közben több elmaradt tanulmányt kellene leadnom, egyet például Arany Zsuzsanna felkérésére Ady és a Nyugat kapcsolatáról a kezdeti éveikben, ezen túl munkahelyemen, az Irodalomtudományi Intézetben is sűrű napok ezek, benti, aktuális feladatokkal foglalkozom és különböző munkaanyagokat írok a héten, már amikor egyáltalán jut rá idő, s nem vagyok épp úton. Hétfőn este értem ugyanis haza egy Budapest-Nagyvárad-Szeged körútról (vizsgáztattam, végzős diákjaimmal konzultáltam, szakdolgozatokat és mesteris disszertációkat finalizáltunk, Szegeden már doktori programban, komplex vizsgán voltam bizottsági tag), a hét végén, vasárnap azonban már Szombathelyre utazom, ahol Fűzfa Balázs szervez egy többhelyszínes emlékkonferenciát egykori kedves tanárom, Láng Gusztáv tiszteletére, aki most lenne 90 éves.
A június mindig extra sűrű, tanévzárás és konferenciák miatt is, de most van az Ünnepi Könyvhét is, ami önmagában remek mulatság persze, régi barátokkal, egykori OSZK-s munkatársaimmal és a könyvszakma képviselőivel éppúgy találkozom majd a Vörösmarty tér forgatagában vagy a Duna-parton, mint volt tanítványokkal és a Bázis tagjaival. Bedecs Lacival, Hajdu Áronnal, Vas Katával, Visy Beával vagy épp az elsőkötetes Tőke-Repkő Ágival már rögzítettünk is időpontokat, hogy biztosan jusson valamennyi idő egymásra. Sok lazítás nem lesz persze, az a tapasztalat, hogy ilyenkor is számtalan terv, jövőbeli munkaprogram stb. körvonalazódik, s akkor az őszre halasztódó kötetemről nem is szólok.
A héten ráadásul foci VB, nyitómeccs is, de két fröccs között a hónap közepéig egy doktori opponenciát is be kell valahogy szuszakoljak, illetve G. Tóth Franciskának egy kötet, Draskóczy Eszternek pedig egy nagyobb szaktanulmány lektorálását vállaltam, ItK számára. Az is már csak egy szűk hét, ketyeg az óra…. Itt nagyjából abba is hagyom, mert kezdek kétségbe esni, s még csak kedd van, különben meg a munkáról nem beszélni, csinálni kell! Facta, non verba...
