Bogyó Noémi SOS című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Félálomban lebegek. Az utca nesze, a madárfütty csak aláfestésként türemkedik be a tudatomba. Az agysejtek tovább szövik a történetet, az álom vásznán még pereg a film, ezzel párhuzamban azonban, mint amolyan mellékcselekmény, az új nap történésének szála bontakozik ki. Szeretem ezt a lebegést, a félálmot, mert nem szenvedő alanya vagyok a színes kavalkádnak – rendezőként veszek részt a filmforgatásban. Tudatosan, kényem-kedvem szerint változtatom a cselekményt, a szereplőket, a színtereket. Ismeritek ezt az érzést? Amikor azt mondjátok, mit csinálok én most Londonban, mikor Rómában szeretnék lenni, s hipp-hopp, már a Trevi kút káváján lóbáljátok a lábatok.
Ma reggel is a legújabb filmemet rendeztem, amikor pittyent a mobilom. Egy ilyen pittyenésen simán túl lehet lendülni, felpattanva az álom újabb áramlatára, amolyan laza hullámlovasként, aki érti a dolgát, s játszi könnyedséggel vált hullámot. Feltéve, ha nem engedi zavartatni magát, s elhesseget minden kósza gondolatot a külvilágról. Ma reggel sikertelenül próbálkoztam. Elvesztettem az egyensúlyomat, a szörf nélkülem suhant tovább a hullám taraján, én meg telibe csapódtam a realitásba. Fúúú, de utálom ezt az érzést, ettől már csak az rosszabb, amikor minden átmenet nélkül az ébresztőóra csörömpöl ki az álmomból.
Na, nézzük, kinek hiányzom hajnali hét órakor? Karesznak. SOS-ben. Szó szerint. Babe, SOS!!! Mikor tudunk találkozni? Se szia, se puszi, se az, hogy vagy, esetleg mi újság? Képes hónapokra eltűnni, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül kámforrá válni, mint az álombeli nemkívánatos hőseim, akiket egy gondolattal kitörlök a sztorimból. Csak ez éppen fordított felállás. Nem mintha zavarna, az évek során már megszoktam. Ahogy eltűnik, váratlanul meg is jelenik. Tudjátok, mindenféle előzetes figyelmeztetés, előjel, kopogtatás nélkül, újra figyelmet, időt, teret követelve. Most meg ráadásul SOS-ben és három felkiáltójellel kiabálva.
Karesszel jó tíz éve találkoztam először, amikor a fejembe vettem, hogy golfozni fogok."