A mindennapjaim olyanok, mint az életem. Kétfajta különböző struktúrájú anyagból összefonva.
Az egyiknek a szövete pontosan percre tervezett, logikusan és strukturáltan szervezett, mint a matematikai egyenletek vagy mint a projektek. Ez ahhoz a lényemhez illeszkedik, ami nonstop szervez, analizál, struktúrában gondolkodik, az élet kis és nagy eseményeit projektekre bontja, a projektmenedzsment eszközeivel dolgozik, főleg idővel, célokkal, pontosan kisebb feladatokra lebontott akciótervekkel.
A másik anyaga kreatív, spontán, inspirációból, változásokból, flexibilitásból, állandó újrateremtésből van összegyúrva. Ezek a kihívások, ezek az ismeretlenek, ezek a spontán ötletek, ezek az álmok, a történetek, amik mindenféle logika nélkül születnek meg hol bennem, hol körülöttem. Ha matekban gondolkodom, akkor ezek az egyenlet ismeretlenjei, és az életem pedig többismeretlenes egyenlet.
A jövő hetem sem lesz más. Tovább dolgozom a kis és nagy munka- és életprojektjeimen, alkalmazkodva a mindennapok kihívásaihoz, a változáshoz, a lehetőségekhez.
Immár másfél éve a munka terén teljesen az információs technika és repüléstechnika kombinációja tölti ki az életem, ami szó szerint kőkemény projektmenedzseri mindennapokkal van fűszerezve. Tanultam az arab világ mentalitását, kísérleteztem a kommunikáció különböző formáival, mert ugye nem mindegy, hogy mondjuk, s az sem, ők ezt esetleg hogyan érthetik, de ugyanez van akár a holland klienssel is. Finoman, érzéssel, logikusan, nyíltan kérni halasztást, elmagyarázni, miért nem működhetnek elképzelései szerint a dolgok, és miért kell többletköltséggel számolni. Határidőkkel, költséggel, emberi erőforrás-kapacitással, kliensek elvárásaival, technikai meetingekkel, problémamegoldásokkal, döntésekkel és főleg sok-sok csapatmotivációval telnek a mindennapjaim, és a jövő héten sem lesz ez másképp.
Már vagy két hete visszajöttek a múzsák, az ihlet is mocorog bennem, s ezzel a motiváció is, hogy folytassam a regényem írását. Alíz egyre jobban materializálódik, hallom a belső monológjait.
Erre a hétre esőt mondanak. Örülök. Szeretem a meleg nyári esőt, a viharokat. Ha esik, meg lehet ülni otthon, elő lehet venni a laptopot, és világokat teremteni Alíz meséiből.