Olyanok a napjaim, mintha egy akciófilmből lennének kiollózva, egy imaginárius hullámvasúton száguldom, a sebességtől boldogság tölt el, a mélyrepüléseknél émelyeg a gyomrom. Az agyam szédítő sebességgel dolgozik és kapcsol át teljesen különböző tevékenységek között: szoftverfejlesztés, cash flow, marketing kampány, tárgyalás, prezentáció, majd képek, történetek, ötletek, közben főzök, takarítok, szaladok a szervizbe, a lányomért, az üzletbe, a busz után, késő este tanulás, saját projekt. Éjszaka írok, ha még jut rá energiám. Az alvás is a mindennapi valóságomat tükrözi. Az álmok egyik történetből a másikba sodornak. Sziréna sikolt, egy komor pincében kuksolok, aztán hirtelen egy állatkertben találom magam, köröttem furcsa állatkák: a primadonna tigris a fenekét riszálja, szerelmes oroszlánpár csókolódzik, vigyorgó majmok gokarton száguldoznak, és hipp-hopp már a Dies Irae-t éneklem fals hangon egy gótikus templomban, az angyalok mosolyognak rám és kánkánt táncolnak. Végül megint az átkozott ébresztőóra, egyre hangosabban sípol, legszívesebben kidobnám az ablakon, de közben az motoszkál a fejemben, hogy ma át kell adnom a költségvetést, amit még el sem kezdtem. Nincs idő egy fikarc lábjegyzetre sem.
Mit tervezek a következő hetekben?
Lassítani. Legalább egy kicsit. Legalább néhány hétre. Múlt hétvégén már neki is láttam ennek az új „Lassítás” projektnek. Az üzemanyag-energia riasztóan kifogyóban volt. Ezért pár napra csak úgy lazán leléptem Bergamóba. Sürgősen ki kellett kapcsolnom, kitisztítani a fejem, belélegezni a középkori hangulatot és a friss hegyi levegőt, megörvendeztetni az ízlelőbimbóimat olasz ételekkel és borokkal, bőrig ázni, fotózni, gótikus és reneszánsz festményekkel kényeztetni magam. Szóval ezen az új lassítás projekten fogok dolgozni. Persze gyerkőc, munka, háztartás, minden marad a régiben, nem lehet, meg nem is akarom ezeket csak úgy a sutba vágni, de ezen felül semmi extrát pluszban nem fogok csinálni. Esténként egyszerűen a projekt akciótervét követem: csillagok bámulása, olvasás, mozi, színház, alvás. Remélem az álmaim is közben ritmust váltanak.
És min fogok még dolgozni? A boldog várakozás projekten. Napok óta boldog várakozás tölt el, s ezt szeretném teljes mértékben megélni. Az örömet, aminek a kiélvezésére sokszor nincs időm, mert csak elrobogok mellette egy „see you later”-t intve felé. Alig várom, hogy kézbe vegyem a második kötetemet, a #házibuli-t. Szerencsésen már nyomdában van. Nagyon stresszes volt a finis, hol úgy nézett ki, hogy elérjük, hol úgy, hogy nem érjük el a kiadást a 94. Ünnepi Könyvhétre. Ágoston Attilának és Lovas Emőkének köszönhetően mégis sikerülni fog. S nem csak ott lesz az új kötetem a könyvhéten, ráadásnak még két dedikálás is lesz hozzá bónuszként: pénteken (június 9-én) öt órakor a Bázis standján, szombaton (június 10-én) egy órakor a Kalligram standján osztogatom a szmájlikat.
Ezek a budapesti napok ünnepnapok lesznek nekem. Szeretettel meghívlak benneteket. Gyertek, ünnepeljünk együtt! 😊
