Bogyó Noémi Meseország című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Mindig az égre nézek, örök álmodozóként. A felhők amorf alakzataiban keresem a mindennapi világ dolgait, kétlábú, négylábú, szárnyas, pikkelyes, valós és kitalált lényeit, a tárgyakat, amik belakják a napokat, s a növényeket, amik indáikkal körülfonják az életünket. Megszemélyesítem a fehér, gomolygó alakzatokat, történeteket találok ki az égen megjelenő szereplőimnek, az egyszarvúnak, a hegedűsnek, a kalapos dámának, a sziámi ikreknek, a fehér bálnának és társaiknak.
Augusztus derekán járt az idő. Az ég összes kékjét, fényét beleadta a nyári zsibongásba, a felfokozott sziporkázásba, a burjánzó növekedésbe, a zamatos érésbe. Belefáradt a kiteljesedésbe. Áttetsző azúrja kifakult.
Erre az égre néztem fel ötévesen, miután megtudtam, hogy komoly felnőttként szanatóriumba megyek. Egyedül. Milyen jó lesz nekem. Lesz majd ott sok barátom, és csodaszép kastélyban fogok lakni, mint a hercegkisasszonyok a mesében. Gondolatomban már tovább szőttem a történetet, láttam a kastély cirádás vaskapuját, a márványlépcsőket, a tágas termeket, amiket esténként pompás kristálycsillárok fénye varázsol ragyogóvá. Láttam magam, meseszép krinolinos rózsaszín ruhácskába, a hajamba virágok voltak fonva, s csilingelt a nevetésem a vadaskertben, ahol a királyfival kergetőztünk. Mert ahogy a kastélyt láttam, láttam a királyfit is. Olyan szőke volt a haja s nefelejcskék a szeme, mint Péterkének, aki minden találkozásnál megcibálta a copfomat, és olyan jó szíve, mint Marcinak, aki kérés nélkül is kölcsönadta a rollerjét, és nem engedte, hogy Péterke elvegye a babám. Mert a gyerekszerelmek is csak olyanok, mint a felnőtteké. Délibábot kergetnek a külcsín varázslatában.
Az előkészületek izgalommal töltöttek el. Volt nagy bevásárlás, anya az egész ruhatáramat lecserélte. Ennyi gyönyörű dolgot még soha nem kaptam egyszerre: narancsszínű pulcsit, amin bézs tevék meneteltek, meg pirosat, amin különleges szívecskék voltak, mintha kereszthímzéssel varrták volna ki őket. Számoltam a napokat, királykisasszonyos történeteket találtam ki, újabb és újabb játékokat a királyfival, miközben anya fürge ujjai minden ruhámba behímezték a monogramomat. Egy szemernyi félsz, sem szorongás nem volt bennem, csupán türelmetlen várakozás."