Benyovszky Mánya Ágnes írt az Egy „preschpurgi háziúr” okoskodásai című kötetről a Pozsonyi Kifli honlapján, ahol a recenzió teljes terjedelemben olvasható.
"Egy „preschpurgi háziúr” okoskodásai címmel látott napvilágot a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás második válogatáskötete, amely itt, az internetes magazinban megjelent írásokból csemegézik. Az első, A pozsonyi sétatéren megy a villamos… (2019), sikerén felbuzdulva a Kifli elnöksége úgy gondolta, itt az ideje, hogy újabb, eddig virtuális szövegek jelenjenek meg nyomtatásban.
Egyszer már tetszett! – üzeni jelen írásom címe, és valóban: a kötetben helyett kapott rövidebb-hosszabb esszék már sok olvasói „lájkot” begyűjtöttek internetes karrierjük során, és remélem, hasonlóan nagy népszerűségnek örvendenek majd így, könyv alakban is.
A régmúltat kutató, tárgyaló szövegek természetes közege, ha ki lehet ilyesmit jelenteni, a nyomtatott forma. A régi Pozsony iránt érdeklődő olvasók között pedig valószínűleg többen vannak azok, akiknek az olvasás és a szöveg élvezete mellett fontos a művel való fizikai kapcsolat: a könyv illata, a papír milyensége és (hogy egy sokak számára elképzelhetetlennek és eretneknek tartott dolgot mondjak) a beleírás, – jegyzetelés lehetősége. Egy könyv ráadásul adható, kapható, ajándékozható…
Csanda Máté a kötetet záró írását jegyzi, amelynek felvezetője, a szerző Pozsonyhoz történelméhez való személyes viszonyának ecsetelése, akár a jelen válogatáskötet mottója is lehetne. Mint írja, a „hűtőmágnesekre kívánkozó arcok”, a városban épp csak megfordult „sztáremberek” helyett „egyre inkább olyan, kevésbé prominens, polgári foglalkozású, a szó legnemesebb értelmében lokálpatrióta személyek szokták felkelteni a kíváncsiságomat, akik pályája-munkássága ezer szállal kötődik a városhoz, és mégis, ki tudja miért, mára kikoptak a helyiek emlékezetéből.”"