Benyovszky Mánya Ágnes A kutya sem látta című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Egyre erősebben mozgatta magát oldalirányba. Feltérdelni, ne adj isten felállni nem mert, mert valószínűleg azonnal kizuhant volna a nyugágyból. Az ölében pihenő sapkája is akadályozta a mozgásban, de nem akarta a fejére tenni, nehogy elsodorja az időnként feltámadó erős szél. Maradt hát az oldalirányú hintázás, elvégre a nyugágyat erre tervezték. Ez azonban bronzból készült, és mindkét végén jókora lakattal rögzítették a cirádás korláthoz. Ráadásul még egy lakatot csatolt valaki az amúgy is szűk bronzkarikába.
– Ördög és pokol! – morgott magában, persze németül, mert ez volt az anyanyelve.
Természetesen bírta birodalma népeinek nyelvét, és volt némi sejtése arról, hogy magyarul sokkal ízesebben lehet nemtetszést nyilvánítani, de mint mindig, most is tisztában volt vele, hogy az ő pozíciójában nem ragadtathatja el magát; különben is, mit szólna hozzá a Mama.
– A fene essen ebbe a bronzba! – szűrt át mégis egy alig hallható rosszalló megjegyzést a sokadik próbálkozás után tömött bajuszának őszülő, pontosabban bronzuló szőrszálai között. Bele sem mert gondolni, mi lett volna, ha nem egész alakos szobrot mintáz ez az ördöngös szobrász. Már egészen elfáradt a kitartó lovaglásokon edzett dereka, amikor belehasított a felismerés, hogy a hintázással nem megy semmire. Óvatosan megfordult a szűkös helyen, és négykézláb, sapkáját a hasa alá ügyeskedve megállt. Utoljára háromévesen merevedett ilyen uralkodóhoz méltatlan pózba, futott át az agyán, amikor a Hofburg ódon falai között néhány percre az egyik inas gondjaira bízták."